* Deménd, 1865. február 28. – † Budapest, 1905. január 3. / agrárpolitikus, gazdasági író
Ebben a faluban csak egy éves koráig élt, miután szülei 1866-ban Pilisszántóra költöztek. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban és Esztergomban végezte. 1882–1884-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia hallgatója volt. Ezt követően mezőgazdászként különböző gazdaságokban segédintézőként dolgozott. 1888-tól az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) alkalmazottja volt, sőt hamarosan az egyesület titkárává választották. 1889–1893 között a Borászati Lapok szerkesztője volt. Hamarosan több lapot is alapított. Az OMGE hivatalos lapját, a Közteleket ő indította és vezette 1891-től. 1893-ban Hazánk címmel egy esti napilapot indított. 1894-ben elindította a Független Újság c. agrárpolitikai lapot. A Magyar Agrár- és Járadékbank osztályvezetőjeként 1896–1900 között a szőlők felújítását segítő kölcsönökkel foglalkozott. Fontos szerepet játszott a magyarországi filoxéravész következményeinek felszámolásában és a szőlőtermesztés fellendítésében. Kezdeményezte a pinceszövetkezetek létrehozását, lapjaiban erélyesen fellépett a borhamisítók ellen. Sógorával, Drucker Jenővel részt vett az 1900-ban Párizsban rendezett nemzetközi szőlészeti-borászati kongresszuson és ebből az alkalomból szakmai célú körutat tettek a francia borvidékeken is. Baross Károly 1901-ben egyik alapítója és 1905-ig alelnöke volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének. 1901-ben országgyűlési képviselőnek is megválasztották, de egyre romló egészsége miatt 1903-ban lemondott. Már 1902-től idegszanatóriumban gyógykezelték, de állapota nem javult és alig 40 évesen elhunyt.
Főbb művei:
Szőleink újjáalakítása, 1890;
Magyarország szőlőtermelésének múltja és jelene, 1896;
A szőlőművelés politikája, 1900;
Franciaország szőlőművelése (Drucker Jenővel), 1901.
