Orosz László
* Csicser, 1697. december 18. – † Nagyszombat, 1773. július 11. / jezsuita misszionárius, egyetemi tanár
Apja Bercsényi Miklós híveként részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban. Orosz László Kassán végezte középiskolai tanulmányait, 1716-ban belépett a jezsuita rendbe és először a trencséni noviciátusban tanult, majd a nagyszombati egyetemre került, végül Grazban fejezte be tanulmányait. Többször is jelentkezett dél-amerikai missziós szolgálatra, végül 1726-ban kapta meg felettesei engedélyét. Miután hittestvérével, Limp Ferenccel (1695–1768) és másokkal együtt elvégezte a sevillai misszionáriusképzőt, 1728 decemberében hajóra szállt és 1729 áprilisában megérkezett a mai Argentínába. Elöljárói úgy határoztak, hogy Orosz Lászlót a hittérítő munka helyett a córdobai jezsuita egyetemre nevezik ki tanárnak. Itt bölcseletet és hittudományt oktatott, és bár többször kérvényezte, hogy misszionáriusi munkát végezzen, csak arra kapott engedélyt, hogy 1740-ben egy nagyobb ellenőrző körutat tegyen a paraguayi indián missziókban. Ekkor kb. 30 redukciót24 keresett fel. Buenos Airesben az 1740-es évek első felében egy újabb jezsuita kollégiumot alapított. 1746-ban kinevezték a rendtartomány madridi prokurátorává (ügyvivőjévé). 1749-ben több jezsuita tudós társaságában tért vissza Spanyolországból Argentínába. 1764-ben megalapította Argentína első nyomdáját Córdobában. A jezsuita rend betiltására irányuló törekvések eredményeként 1767-ben felszámolták a latin-amerikai jezsuita missziókat és rendtartományokat, a jezsuita hittérítőket kitoloncolták Amerikából. Orosz László is egy zsúfolt vitorlással érkezett meg a spanyolországi Cádiz kikötőjébe, ahol lefogták és börtönbe zárták. Szerencséjére két hónap múlva pártfogói közbenjárására kiszabadult és Nagyszombatban telepedett le, itt is van eltemetve.
Útközben megállt Bécsben, ahol kihallgatásra jelentkezett Mária Teréziánál és közbenjárását kérte a Spanyolországban börtönbe zárt jezsuita hittérítők kiszabadítása érdekében – sikerrel. Tanári munkája mellett sokat fáradozott az argentin kultúra felvirágoztatásáért, és befejezte azt a nagy művet, amelyet még a XVII. század második felében egyik rendtársa, Nicolás del Techo kezdett el, aki Decades címmel a paraguayi jezsuita rendtartomány történetét dolgozta fel 1685-ig. Orosz megírta az 1685–1750 közötti időszak történetét és még 39 jezsuita hittérítő életrajzát is csatolta mellé. A kéziratot 1746-ban magával vitte Európába és egyik másolatát eljuttatta Nagyszombatba, ahol azt két kötetben 1759-ben adták ki. Amikor Orosz László visszatért Magyarországra elsősorban hittérítő társainak igyekezett segítségére lenni. Megszerkesztette és nyomdakész állapotba hozta a selmecbányai születésű Éder Xavér Ferenc (1727–1772) terjedelmes kéziratát, amely a perui Moxito tartományban végzett misszionáriusi munkája során készült feljegyzéseit tartalmazta. Sajnos a könyv nem jelent meg, csak jóval halála után látott napvilágot belőle egy válogatás.
