Zoboralji szálánvarrott hímzések
Zoboralji hímzésként ismerjük azokat a női ingujjakat és ingvállakat díszítő mintakompozíciókat, amelyek a Zoboraljával foglalkozó néprajzkutatók egybehangzó véleménye szerint a XX. század elején alakultak ki. Természetesen korábban is voltak hímzett ingek a zoboralji falvakban: a legrégebbi, még fellelhető darabok és a hozzájuk fűződő adatok a XIX. sz. második feléből valók. Ezek díszítménye a tájegység északi és déli területét tekintve eltérő. Az északi falvakban korábban a vállhegyet hangsúlyozták, ezt erősítik meg a Magyar Néprajzi Múzeumban található ingek is, amelyeket Kodály Zoltán a XX. század elején gyűjtött Egerszegen. A déli falvakban viszont korábban csak a hosszú ingujj végét hímezték, ennek szép példányai a XIX. sz. végéről való pogrányi hosszú ingek, amelyek pl. a pogrányi falumúzeumban őrződtek meg az utókor számára. A ma zoboraljinak mondott inghímzések a kettő ötvözetébőlalakultak ki.
Annak ellenére, hogy a zoboralji női ingujjak ma ismert vászonhímzései aránylag újkeletűek, motívumaik nem fedik fel az átadás-átvétel módját és irányát (amint ez pl. a női főkötőknél tetten érhető). A mintakincs is csak a külső szemlélő számára mutat egységes képet, a behatóbb ismeret megkülönbözteti a mikrorégiók (vízmegi, hegymegi falvak, illetve a tájegység északi és déli falvai) mintáit és az ingujjakon fellelhető kompozíciókat. Az északi területek mintakincse és kompozíciói gazdagabbak, változatosabbak, színesebbek. (Pl.: a sinka- vagy sinkókörtefa és a sűrűcsipke az északi falvak jellegzetes mintája.)
Az „írás utáni váhegy” azaz az ingváll tömör hímzése is az északi falvak mintakincsét gazdagította, és az északabbra fekvő szlovák tájak népviseletével mutat rokonságot. Jellemző, hogy a zoboralji női ingvállak hímzései közül a szlovák szakirodalom is ezt tartja számon.
Az északi falvakban az ingujj alsó mintakompozíciója (mellé és körüle való minták) fölé min-dig varrtak egy vagy több sor ráadás mintát is. Az északi oldalon a minták színesedése is hamarább kezdődött.
A déli falvakban tovább maradtak meg a cvernával (házi vászoncérnával) vagy kékfestővel (festett fonállal) hímzett minták. Mire a tájegységnek ezt a részét is elérte volna a színesedés, megkezdődött, majd végbement a kivetkőzés.
A díszes lepedők használata még korábban (a 2. vh. után) fejeződött be, azonban a gazdagon hímzett darabok máig megőrződtek (a modern házakban is) a szekrények mélyén, várva, hogy esetleg új funkciót kapjanak. Még a XX. sz. közepén is szőttek a zoboralji asszonyok, de a vászon anyaga már nem kender, hanem kender és pamut keveréke vagy tiszta pamut volt.
A zoboralji ingek és hímzésminták ma megváltozott funkcióban képezik Zoboralja élő nép-művészetét.
A funkciójukat vesztett régi hímzett textíliák helyi értékét mutatja, hogy új formában igye-keztek tovább éltetni azokat. Így pl. a férfiing metéléses mintájával abrosz betétjeként találkozunk: a két szél vásznat az ingujj hímzésével dolgozták egybe; ugyanakkor pl. egy gazda-gon hímzett férfiinget jól felismerhetően a sáfránysárga hímzésű ágyravalóból varrtak, való-színűleg színpadi szereplésre. A kivetkőzés Zoboralján legkésőbb az 1960-as évekre végbement. A mára általánossá vált szűkujjú A mára általánossá vált szűkujjú, „zoboralji hímzéssel” díszített rövid ingek viselése eredeti funkciójukban tehát legfeljebb 3-4 generáción
át tartott.
Hibát talált?
Üzenőfal