A Párizs-patak völgyében lévő réteken a sós talajt jól viselő, melegkedvelő növényzeti társulásokat Dél-Szlovákia egyedüli maradvány-lelőhelyeként tartjuk számon. Ezt a helyet előbb a tortonai beltenger, majd a szarmata beltenger borította. E tengerek ill. lagúnák létezéséről tanúskodnak a ma is megtalálható sós és szikes talajok, melyek legerőteljesebben a Kőhidgyarmat és Kéménd közti területen jelentkeznek.
A Párkányt Lévával összekötő vasútvonal Kőhidgyarmat – Kéménd szakaszán, a 76-os számú főút libádi leágazásánál, a Garam alluviális üledékekkel feltöltött alsó szakaszán, a Párizs-patak torkolatától északra található az említett két szomszédos település határában az a terület, mely falunk irányában a gyarmati szikesek (népnyelven sós rétek) nevet viseli. A Nyitrai Kerületi Hivatal 2002-ben nyilvánította természetvédelmi területté a 17, 85 ha kiterjedésű területet Tisztások néven. A vakszik – ahol a „szikőr“ szerepét betöltő bárányparéj és a kamilla jelenléte az uralkodó – egyike azon egykori, nagy kiterjedésű halofit vegetációnak, amely Kéménd és Kőhidgyarmat között húzódott. Növényföldrajzi szempontból a Pannon fennsík leggazdagabb halofit növényzetének lelőhelyét jelenti ma Szlovákiában.
A terület flóra és vegetáció szempontjából hasonló, mint a kéméndi szikesek. Rendkívül szép részei a területnek a „sókivirágzások“ által létrehozott szabad területek, melyeket a bárányparéj szólótársulása szegélyez, néhol egészen beborít. Igen jellemző a gyarmati szikesekre a vegetáció tavaszi képét meghatározó, bizonyos egynyári növények magas számú előfordulása. Igen jelentős a közönséges mézpázsit dominanciája, amely többé-kevésbé zárt vegetációt képez több jelentős egynyári növénnyel. A gyarmati szikesek további jelentős egynyári növényfaja a sziki árpa v. cigánybúza.
A sziki mézpázsit társulásába rétegszerűen besimul a sóvirág – sziki üröm társulás, a Garam alsó folyásának jellegzetes halofit növénytársulása. A szakemberek eddig közel 200 növényfaj lelőhelyét jegyezték itt fel, köztük olyan erősen veszélyeztetett, védett fajét is, mint a „vasvirágként“ is emlegetett sziki sóvirág, amely nyár végén gyönyörű kékes–lila színbe öltözteti a mezőt. Uralkodó jelleggel bír még a villás boglárka, a sziki buvákfű és egyéb jellegzetes sziki, és más sótűrő növények. A terület értékes fajai még a sziki here, a pusztai here v. bodorka, és a szárazabb területeken a sávos here, de megtalálható ebben a társulásban a sziki v. pusztai cickafark is.
A gyarmati szikesek szempontjából jelentős a sziki szittyó – kisvirágú pozdor társulás, melynek elterjedése a mélyebb, nedvesebb területekhez, így a Párizs-patak mentéhez kötődik. Rajta kívül elterjedt még a tengerparti kígyófű is. A gyarmati szikesek ezen társulásának egyik értékes faja a csátés sás.
A patak mellett, s a vízzel telt mélyebb déli területeken olyan mocsári és vizi fajokkal is találkozhatunk, mint a nedves rétek értékes képviselője, a mocsári kosbor.
A terület alsó részén és a vasútvonal irányában, ahol a folyamatos növényövezet valamilyen okból megsérült, tavasszal olyan jelentős, veszélyeztetett fajok is virágzanak, mint a felemás zsázsa és az egérfarkfű. Az enyhén kiemelkedett területeken új fajokat is feljegyeztek a szakemberek, mint a vetési zsellérke, fűzlevelű peremizs, vagy a bánsági sás.
A terület tudományos és védelmi jellegét fokozza a halofil (sókedvelő) élőlények jelenléte is, elsősorban a bogarak közül a futrinkák családjának értékes képviselői. Ezen a területen fordul elő egy ritka mediterrán faj, a pataki szitakötő. Szlovákiában igen ritkán fordul elő; ez csupán az ötödik hely az országban, ahol észlelték.