Szabó Gyula (1907-1972) érdemes festőművész, Budapesten született de két éves korától folyamatosan Losoncon lakott. Mind tematika szempontjából, mint az általa művelt technikák szempontjából rendkívül gazdag életművet hagyott hátra. Halála után özvegye, Szabó Kinga, 138 alkotás fölajánlásával kezdeményezte Losoncon egy galéria létrehozását. (Nógrádi Galéria – Novohradská galéria, mely 1980-tól önálló intézményként működött, 2004-ig, amikor Szabó Kinga nyugdíjba vonult, és a galériát összevonták a Nógrádi Múzeummal.) Szabó Kinga ekkor alakította át a művész lakóházát képtárrá. A ház három földszinti szobájában állandó kiállításon lehet megismerkedni Szabó Gyula életével és időrendi sorrendben kiállított alkotásaival. 2011-ben az özvegy egy 6 x 10 méteres kiállítótermet építtetett a házhoz, melyben azóta évente 2 x más, kortárs művészeket is be tudunk mutatni, a közbeeső időben témakör vagy technika szerint válogatott kollekciókat mutatunk be Szabó Gyula hagyatékából. A terem előadások vagy koncertek megtartására is alkalmas. Az Emlékházat „Szabó Gyula Barátainak Klubja” polgári társulás működteti. Szabó Gyula minden korszakában (kb. minden évtizedben) más-más stílusban festett. A festészet mellett magas fokon alkotott fametszeteket – mintegy 360 bevésett dúc! – és verseket írt. Születése 100. évfordulója alkalmából a polgári társulás monográfiát adott ki, melynek mindegyik fejezetét más-más szerző írta, a költészetét Szakolczay Lajos elemezte. Az Emlékház adományokból, állami támogatásokból (melyek nagyon csekélyek) és az özvegy és barátai áldozatos munkájából „tartja fenn” magát.