Gyermekek mindig is születtek, ez akkor sem volt másképp, mikor 1882. április 22-én lángok borították Hetényt, ugyanis id. Sárai Gyula épp ezen a napon szerette volna meglátni a napvilágot. Nem volt mit tenni, a bábasszonynak az égő házak között, a tóparton kellett levezetnie a szülést.
Ez a kis történet indította útjára Androvics Franciska kutatását, és így született meg a születéssel és a hozzá tartozó hetényi szokásokkal foglalkozó munka.
Riportot készített Erneczné Csintalan Gizella, bábasszonnyal (szül. 1927) és dédnagymamájával Kocsis Ilonával (szül. 1927), akik előszeretettel meséltek a gyermekvállalásról, szülésről és a keresztelői szokásokról.

De kik is voltak azok a bábák?

A bába szülést segítő és a gyermekágyas asszonyt és újszülöttét ápoló nő. Bába lehetett tanult, valamint ún. cédulás vagy parasztbába. A tanult bábák előtanulmányaikat a múlt században már Bábaképző Intézetben végezték 4 hónaptól 2 évig terjedhető időtartam alatt. 1902-től hivatalos tankönyvből tanultak. Az ún. cédulás bábák 4–6 hetes tanfolyamon vettek részt valamelyik megye kórházi osztályán, és engedélyüket a körzeti főorvostól kapták, általában egy-egy község területére. A parasztbábák képesítés nélkül, a tapasztalatok hagyományozása útján jutottak tudásuk birtokába. A bábának gyakran tulajdonított a népi hitvilág boszorkányos szerepet, mint aki szemmel ver, meg tudja rontani a gyermekágyast és az újszülöttet, ugyanakkor gyógyítani is tud.
A bába általános tennivalói a következők voltak: előkészítette a szülést, megvetette a gyermekágyas asszony ágyát, előkészítette a szülés helyét és ahhoz szükséges eszközöket, tárgyakat; a szülés után lemosta a gyermeket és a gyerekágyast, a gyermekágyba kísérte, ezután többnyire elment felkérni a keresztanyát. Meghatározott ideig, általában egy hétig naponta ment az anyát és az újszülöttet ápolni, a szennyeseiket kimosni. A keresztelőre is a bába toborozta a vendégeket. A bába vitte a keresztelőre a gyermeket a keresztanyával együtt. Az avatásra is többnyire a bába kísérte el a gyermekágyas asszonyt, különösen, ha ilyenkor az újszülöttet is magukkal vitték. Ha az újszülött gyenge volt, a bába szokta megkeresztelni. A bába szervezője és szóvivője volt a keresztelői lakomáknak. Általában kiszabott pénzösszeget kapott szolgálataiért, ezt terményben, élelmiszerben is megválthatták. A gyermekágyas háznál általában megvendégelték. Egyes helyeken a bábának szánt pénzt a gyermek első fürdővizébe dobták, másutt a keresztelői lakoma alkalmával szedtek bábapénzt, bocskorpénzt. Egyes helyeken a keresztelő alkalmával ivott áldomást bábapohárnak nevezték.

A bába segédeszközei:
szívhang hallgató, steril kesztyűk, köldökzsinór megkötésére szolgáló madzag, katéter (babaelhajtó), köldökzsinórt elvágó olló, váladék kiszívó és keresztelő kancsó.

A bábaképzőkről:
Bába nénitől – Erneczné Csintalan Gizellától – megtudtam, hogy a komáromi kórházban volt a bábaképző 32 diáklánnyal. Ezeket a képzéseket azért hozták létre, mert kezdtek kiöregedni a bábák, és sokkal képzettebb és fiatalabb utódokat szerettek volna helyettük. A tanfolyamra az juthatott be, aki sikeresen felvételizett. Orvosok és szülésznők tanították őket 10 hónapon keresztül. Ez alatt a pár hónap alatt elsajátították a szülés levezetéséhez fontos tudnivalókat, amiknek később fontos szerepük volt. Ahhoz, hogy hivatásos szülésznők lehessenek, 10 szülést felügyelet mellett, problémamentesen le kellett levezetniük. Megkérdeztem azt is, hogy mi volt a legszebb iskolai élménye, mosolyogva mondta: „Természetesen az, mikor megszületett a legelső baba, akit én segítettem a világra, ez volt a legnagyobb örömöm.”

A bába kötelességei, munkája:
Munkáját öt nappal a tanfolyam befejezése után kezdte, ugyanis ekkor született meg az első baba, akinél már hivatalos szülésznőként segédkezett. Szerették őt a helybeliek, mert ismerték és bíztak benne. Hetényen szinte az összes asszony őt kereste, ha szülésről volt szó. Akkoriban sokkal több szülés volt egy évben, mint mostanság.
Már a terhesség alatt látogatták az anyákat. Tanácsokkal látták el őket. Ez alatt az idő alatt jártak az asszonyok terhes tanácsadásra, ahol megmérték a vérnyomásukat, és vért vettek tőlük. Előfordulhatott az, hogy terhesség alatt, ha magas volt a vérnyomása, akkor a vesék nem működtek jól, ami veszélyes volt. Mikor már öt hónapos terhesek voltak, a baba szívhangját ellenőrizték speciális eszközzel. Később szülés előtt az anyát, már felkészítették, különösen az első szülőket, hogy milyenek lesznek a szülési fájások, tanították őket lélegezni, tornáztak. Mikor eljött az a bizonyos nap, azonnal értesítették Gizi nénit. Megvizsgálta az anyát, majd a babát is, hogy biztonságosan le tudja vezetni otthon a szülést. Ha nem volt semmi rendellenesség, akkor gond nélkül folyt a szülés, ha azonban egy aprócska kis rendellenességet is észrevett, azonnal hívta az orvost, vagy a mentőt, és bekísérte az anyát a kórházba. Otthonszülés esetén, csak az anya és a bába volt ott, az apákat kiküldték nehogy rosszul legyenek. A megszületett babának steril eszközökkel elvágta a köldökzsinórját, majd megfürdette. Az anyát szintén ellátta, és megfürdette, majd hagyta őket pihenni.
Elejével még vezethette az első szüléseket is otthon, ha mindent rendben talált, de később, ha akár egy aprócska kis rendellenességet is észrevett, akkor bekísérte az anyát a kórházba. Később minden elsőszülöttet kórházba kellett vinni. A többször szülőket már itthon levezethették, rendbe tették a babát, megfürdették.
A baba megszületése után, még nyolc napig látogatta a családot. Megtanította a babát szopni, és az anyát szoptatni. Tanította az anyát, hogy hogyan fürdesse meg a gyermekét. Akkor volt teljesen nyugodt a lelkiismerete, ha a szeme előtt kétszer megfürdette az anya a babát.
Mivel Hetény kis falu, ezért úgy gondolták, hogy nem éri meg ekkora faluba szülésznőt adni. Ezért Gizi néni csak az első hónapokban tevékenykedett Hetényen, később azonban már Ógyallán a szülészeten dolgozott, viszont egy darabig még a falut is megtarthatta. Végül azonban elvették tőle Hetényt, de akinek szüksége volt rá, még annak is önzetlenül segített. Dolgozott még Komáromban a szülészeten, Szent Péteren és Perbetén is, de valahogy a végérre csak Hetényen kötött ki.
Gizi néni elérzékenyülve mesélte el nekem, legemlékezetesebb és egyben a legnehezebb szülését. Már a szülés folyamán látszott, hogy ez a baba nem biztos, hogy élve fog megszületni. Már kezébe tartotta a babát, aki fehér álhalálban született meg. Azonban nem esett kétségbe, és hideg meleg vízbe mártogatta, aminek következtében lassan életre kelt a gyermek. Azt az örömöt, amikor felsírt a baba, élete végéig nem fogja elfelejteni. Azóta is, úgy tekint arra az emberre, mintha egy kicsit a saját fia is volna.
Akkoriban azokat a babákat küldték röntgenre, akik farral születtek, nehogy később emiatt sánták maradjanak. Azonban megtörtént az, hogy mire Gizi néni odaért a szüléshez, a baba már megszületett segítség nélkül. Tanácsolta a szülőknek, hogy vigyék el röntgenre, mert ő nem tudja utólag megállapítani, hogy hogyan született, és nehogy sánta maradjon. Azonban a szülők nem vitték el a gyereket, és mikor már járni kezdett, akkor látták rajta, hogy sánta. Azonnal feljelentették a bábasszonyt, őt okolták a sántaság miatt. Gizi néninek nem lett belőle baja, mert megállapították, hogy semmi köze nincs az esethez, ő szólt előre a szülőknek, ők azonban nem hallgattak rá, ez nem az ő hibája, hanem teljes mértékben a szülőké.
A szülésznők gyűlésekre jártak, mindig mindent megbeszéltek, tartották egymással a kapcsolatot.

A keresztelő és a bába:
A babát a megszületés után három hétre keresztelték meg. Ez alatt az idő alatt a komaasszonyok komatálban minden nap hordták az anyának az ételt. Az 1930-as években még elmaradhatatlan jele volt a közösségi összetartásnak, egymásra figyelésnek. A szoptató anyáról való gondoskodással biztosították, hogy az anya minél gyorsabban erősödjön a szülés után, s minél tovább tudjon szoptatni. A tál kiadós ebédet tartalmazott, egy kis borral. A bőséges és erős táplálék fontos volt, mert „a gyermek helyét hamar ki kell tölteni”. Fogásainak száma mindig páratlan volt. Az első és az utolsó rendesen a főkomaasszony küldeménye, a többi komaasszony naponta váltotta egymást. Nemcsak a komaasszonyok küldtek, hanem a keresztelőlakomán jelenlevő többi vendég is megrakta a komacsészéket (3 díszes porcelántál). Illendőség szerint az kóstolta meg először, aki hozta, s az anya és családja előtte ették meg. Ha többet is kaptak, az első után következőket el lehet tenni másnapra, amikor esetleg egyet sem kapnak. A vivő erőt, egészséget, bő tejet és jó fejlődést kívánt, s elkérdezgette az anyától, hogy van a gyermek, hogy ment végbe a szülés, majd ellátták jó tanácsokkal. Hetényen átlagosan 5-6 koma volt, akik a komatálakba becsináltat, húslevest, pörköltet, rántott húst, általában túrós rétest és egy liter bort tettek.
Az anya, míg nem volt bevezetve a templomba, hat hétig nem mehetett ki az utcára.
A keresztelőre mindig a bábasszony hívta meg az összes komát. A bábasszony meleg vizet vitt, azzal leöntötték a baba fejét, és megkeresztelték. A legöregebb koma tartotta a babát a keresztvíz alá. A keresztelőn a keresztszülők fogadást tettek, hogy a gyermek neveléséhez hozzájárulnak ők is. A babát ebből az alkalomból hetényi hímzett takaróval terítették le. Minden keresztelői ünnepségre meg volt hívva a bábasszony, ahol a nótát neki kellett elkezdenie. Ha a koma még legény volt (nem volt felesége) akkor a keresztelőre az anyukája ment el helyette. Később jöttek szokásba a ’névadók’, ezek már nem a templomban, hanem a községházán voltak. Mivel Hetény református falu, ezért eltért a környező falvak keresztelői szokásaitól. A katolikus falvakban csak egy keresztanya és egy keresztapa volt, szenteltvízzel kereszteltek, de az ünnepség ugyanolyan nagy volt, mint a reformátusoknál.

Amiről nem szívesen beszélünk:
Igaz, hogy volt egy másik bába is a faluban, de ő már öreg volt, és túl nagy bátorsága miatt több baba, és édesanya halálát is okozta, ezért többnyire azok fordultak hozzá, akik megszerették volna szakítani a terhességet. Gizi néni tudott róla, hogy az öreg bába miket csinál, azonban sose volt szíve őt feljelenteni, bár többször is megtehette volna. „Ha nem segítesz a fiatalasszonyokon, nem leszel jó bába – Én segítek, miért ne segítenék?- De másképp!!- azt nem, én nem arra esküdtem fel. Én életet akarok menteni, nem megölni” hangzott el ez a párbeszéd egy asszony és Gizi néni között. Ennek folyamán mesélte el nekem azt is, hogy egyszer, egy várandós nő kereste meg őt, aki azzal a céllal ment oda hozzá, hogy elveteti a babáját, azonban mint kiderült rossz bábára bukkant, mert őt az öreghez irányították. Így Gizi néni kezelésbe vette a lelkét, és rábeszélte az anyát, hogy tartsa meg a gyermeket, aki megígérte, hogy ezt fogja tenni, és később majd meg is látogatják őt, igaz erre nem került sor. Sajnos az öreg bábasszony kezei alatt négy nő is meghalt, de mégse lett belőle baja.
Többnyire a családoknak csak egy gyerekük volt, ezért, ha véletlenül jött volna a második is, azonnal felkeresték az öreg bábát. Ezekben az időkben csak néhány férfi volt otthon a háború miatt. Ilyenkor sok fiatalasszony bajba került, és azonnal az öreg bábához fordult, akik előszeretettel segítettek rajtuk.
Minden idős bábasszony csinálta a babaelhajtást, sőt lehet azt is mondani, hogy ez volt a fő foglalkozásuk, mert ezt jobban megfizették, mint a szülést. Elterjedt a híre a faluba, hogy Gizi néni nem foglalkozik ilyennel, ezek után már nem is ment hozzá senki se ilyen kéréssel, mert féltek, hogy feljelenti őket.

Zárszó:
Gizi nénit csodálták még az orvosok is, mert mindig időben megállapította, ha valami rendellenesség volt. Rákérdeztem, hogy mit gondol a mostanság sok vihart kavart otthonszülésről? Gizi néni szerint annyi előnye van az otthonszülésnek, hogy családi környezetben, otthon van az anya. De ha tényleg valami rendellenesség van, akkor azonnal kórházba érdemes menni. Állítása szerint semennyit nem bírnak a mai nők, inkább császármetszéssel szülnek, mert nem képesek elviselni a fájásokat. Hát tényleg ilyen gyengék lennénk?
Professzionalizmus, emberszeretet és jó nagy adag humor jellemzi adatközlőmet, akiről azt gondolom, hogy még most is, több mint 80 évesen, ha szükséges, gond nélkül világra segítene egy gyermeket. Köszönet érte!

Androvics Franciska munkája