A pünkösd a Szentlélek eljövetelének, az egyház megalakulásának ünnepe. Kárpát-medence-szerte számos néphagyomány kapcsolódik ezen ünnep köré, melyek mindegyike a tavaszról, az örömről, a megújulásról, a párválasztásról szól. Gútán, a Kis-Duna és a Vág találkozásánál fekvő kis városban a tavaszi időszak leglátványosabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye a pünkösdi sortáncjárás és vámkerék állítás volt.
A rendezvény előkészítése már jóval pünkösd előtt megkezdődött. A katonának besorozott és a már több éves szervezési tapasztalattal rendelkező legények felkerestek egy tágas, táncra alkalmas udvarral rendelkező fogadót. Tanácskozásuk legelején a legtapasztaltabb, magabiztos fellépéssel rendelkező legényt legénybíróvá választottak. Az ő személye felelt a rendezvény biztonságos lebonyolításáért. Ezen kívül választottak még két csőszt, a táncmenet vezetőit, valamint pénztárost, jegyzőt és hajdúkat. A legények megegyeztek a fogadóssal és a sortáncjárókat fogadó községi elöljárókkal. Emellett a községházán engedélyt kértek a mulatság megszervezésére.
Pünkösd szombatján a legények beszereztek egy hosszú egyenes jegenyefát (a későbbiekben fenyőt), melyet bevittek a vendégélő udvarára, és a virágokkal, szalagokkal, boros üveggel feldíszített kocsikereket rögzítettek a végére. A fenyő végére frissen vágott jegenyefa lombot tűztek. Az így elkészült vámkereket a fogadó udvarán felállították.
Pünkösd hétfőn ebéd után a vámkeréknél 10-12 népviseletbe öltözött táncospár gyűlt össze, hogy megkezdjék a pünkösdi sortáncjárást. Ez abból állt, hogy a csőszök vezetésével, zenekar kíséretében végigjárták a falu vezetőit: a plébánost, a jegyzőt, a bírót, valamint a módosabb gazdákat és köszöntőt mondtak, illetve meghívták őket a pünkösdi bálba. A vendéglátók borral, pogácsával kínálták a sortáncolókat, majd a legénybíró kezébe szerény pénz adományt nyomtak. Ezt követően a táncosok megtáncoltatták a háziakat is. Ha a csőszök jelt adtak, a menet folytatta útját a következő állomás felé. Út közben a jelentősebb épületek előtt, útkereszteződésekben az oda kilátogató kíváncsiskodóknak is bemutatták az ünnepi táncot.
A sortáncjárás befejeztével a résztvevők visszamentek a vendéglőbe, ahol a legénybíró megnyitotta a pünkösdi bált és jelt adott a zenészeknek, hogy hajnalig húzzák a talpalávalót. Mikor a résztvevők már javában táncoltak, a legnagyobb tréfamesterek hírében álló csőszök munkához láttak: odaléptek egy táncoló párhoz, viccesen megvádolták őket, hogy a tilosban jártak és leheverték a búzát. Az egyiküket ezért hozzáláncolták a vámkerékhez. A derültséget kiváltó jelenetben alkudozás kezdődött a pár foglyul ejtett tagjának pénzben értendő megváltásáról. A legénybíró által kiszabott bírság megfizetése után szabadon engedték a párt. A csőszök a jelenetet többször is megismételték mindaddig, amíg akadt olyan táncos pár, aki nem fizetett. A látványos bál rendszerint másnap hajnalig tartott. A vámkerék általában az aratási, ún. Kaszavásárig állt, melyet a vásár napján zeneszó mellett döntöttek le.