Pogrányban már a középkor óta tudunk nemesi családokról, de ezek általában önállő külső telepen laktak, melynek elnevezése Nemesülés, később Eger volt (Pogrányiak, Nyáryak, Jánokyak). Az itteni kúria, mely eredeti állapotában inkább kastély volt, megsérült és ma már csak kb. egy haramada áll, jelenleg a Tóth család magántulajdonában, önerőből felújítva egy zárt magánparkkal övezve. A 17. században rövid ideig két Forgách is lakott a községben. Pográny belterületének kúriáiban, úrilakjaiban főleg kisnemesek éltek. Még a 20. század második felében is állt itt tíz kúria, melyek zöme még ma is megtalálható. Legismertebb és legrégibb a község közepén álló Tarkó-kúria, melyet a 18. században építettek. A predialistákból származó Tarkó család után Majthényi János birtokolta, majd a Jánokyak is rövid ideig, aztán átvette a Luchkovics család. Később a község használta. Ma közszolgálati épület, egyebek mellett a postának ad otthont. Az épület külön értéktári emlék kuruc-kori vonatkozásai kapcsán, ma felújításra szorul. Közelében, a malommal szemben a régi malomtulajdonos Aujeszky család 20. század elején épített (kb. 1920-ban) csinos úrilakja áll, a század másik felében a helyi földműves szövetkezet használta irodai célokra. Ma magánkézben van, felújítás alatt. További kúriákat a kisnemesek mellett a nagygazdák is állítottak, némely család többet is (pl. a Czillingek, akik a 18. század óta lakja községet). Ezen kúriák masszívabbak, általában szélesebbek mint a szegényebb köznép házai, ablakaik nagyobbak, anyaguk különböző – égetett vagy nyers agyagtéglából készültek, gyakran rizalittal és falkeretekkel. A hozzájuk tartozó gazdasági épületek is nagyobbak, amennyiben fennmaradtak.