Pogrányi hévízforrás
A község közepén fekszik egy tó, melynek helyi elnevezése Nagypatak (régen Mocsolyának is hívták). Több hévízforrás és hideg vizes forrás is táplálja. A régi irodalom ércvíztónak is nevezi, némely forrásának népi neve is van: Kis Harang, Nagy Harang és Korpás Harang (egyes vélemények szerint a tavacskát 20-40 kisebb forrás táplálja, valamelyek a közeli betonút alatt is feltörnek). A víz a tőle északra fekvő karsztos mészkőhegyekből ered, pl. a Mál és Koloni-hegy karszterpedéseiből, de a hidrológusok szerint összeköttetésben lehet a távolabbi Zsibrica vízrendszerével is. A tavacska felszíne nem fagy be a legnagyobb hidegben sem, télen dús pára száll fel belőle. Vegyelemzésének eredményeit már a 19. század közepén (1864) közölte Dr. Chrenóczy Nagy József neves nyitrai orvos (Dr. E. J.? vegyelemzése alapján). Található benne kalcium, magnézium, nátrium, az anionok közül szulfátok, kloridok, karbonátok, valamint nyomokban foszfátok és szilikátok is. Szénsavtartalma alacsony. Hasonló összetételről szólnak az 1898. évi források is. Mai medrét 1923-ban alakították ki, akkor az egyik oldalán gerendákat is találtak, amik egy régebbi felhasználásra utalnak (egyes naiv vélemények szerint római fürdő volt itt). A régebbi források is közlik a fürdőt, pl. Korabinszky János 1786-ban kiadott földrajzi szótára. 1941-ben már Gyürky Ákos is megjegyzi róla, hogy nincs kellőképpen kihasználva. A 20. század hatvanas éveiben tisztították, majd félszigetét a nyolcvanas években eltávolították a rajta álló domináns fűzfával együtt. Az eutrofizálódó víz ma vadkacsák, elvadult másodlagos ékszerteknősök, elvétve horgászok, ritkán fürdőzők tanyája. Partján étteremmé átalakított régi malomépület áll. Jövőbeli célszerű felhasználása, esetleg a hideg és meleg források elválasztása, de különösen népszerűsítése várat még magára. Jelenlegi higítása mellett gyógyhatást nem lehet feltételezni.
Hibát talált?
Üzenőfal