A legtöbb helyen az egyházi szertartások nagy része a templomban és más egyházi objektumokban zajlik. Kisebb a falujáró ünnepek száma (búcsúi körmenetek, feltámadási körmenet, úr napi körmenet stb.). Ezek a települések belterületéhez vagy a templomkertekhez köthetők. Az egész magyar nyelvterületen alig maradt néhány hely, ahol még hagyományosan bejárják a település határát vagy annak részét. Pogrányban több ilyen ünnep is fennmaradt, mintegy demonstrálva a község agrárjellegét, hagyományos kapcsolatát és tiszteletét a természet erőihez. Az első ilyen ünnep az április 25-én tartott tartott szent Márk napi búzaszentelés. Ekkor a pap vezetésével a templomból induló menet kimegy a határ olyan részébe, ahol fiatal zöldellő búzatábla van. Az egyházi szertartás keretében az egyes égtájak felé fordulnak és imádkoznak jó termésért, majd a pap megszenteli a búzát. Utána ki-ki hazavisz néhány megszentelt búzaszálat, melyet termésnövelési és jószágvédelmi célokra használnak. Május 25-én van szent Orbán napja, amikor a szőlősgazdákból és további hívőkből álló körmenet („proseció”) szent Orbán („Urbánka”) szobrának egyikéhez vonul imádkozni (egyik évben a Cserhát, másik évben a Poronna szőlőhegyre). Ezt követően borbarát társasági eseménye zajlik a hegyen. Pünkösd előtt tíz nappal van Áldozócsütörtök. Az ez előtti három napot Pogrányban keresztjáró napoknak hívják. Ekkor a pogrányi plébánia három községében imádkoznak a kereszteknél. Hétfőn Alsóbodokon, kedden Nyitragesztén, szerdán Pogrányban (a sorrend lehet más is). Régen a három falu lakossága a határt keresztezve gyalog járt egymáshoz, majd egy darabon hazáig is elkísérték egymást (a határi kápolnához, ahol jó termésért imádkoztak). Ma a legtöbben már csak saját falujukban mennek misére és a kereszthez imádkozni, ill. néhányan a szomszéd faluba inkább busszal, kocsival utaznak át.