Paulisz Boldizsár életútja
Paulisz Boldizsár 1959. szeptember 21-én született Alsóbodokon. 1978-től építőipari mester, 1990-től helyi magánvállalkozó. Magyarságért kifejtett tevékenysége a társadalmi szervezetekben betöltött munkájával kezdődött (Csemadok, Nyitra és Vidéke Célalap Munkabizottsága stb.). 1990-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom helyi szervezetének alapítótagja, 1995-2002-ben az MKP Országos Tanácsának tagja. 1995-2000-ben továbbképző és bentlakásos intézményt hoz létre, 2001-ben társalapítója az egyetlen Nyitra-vidéki magyar tannyelvű szakközépiskolának (Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola), ez utóbbit külön tájegységi értékként kezeljük. 2002-2004-ben megépül a középiskola kollégiuma, majd egy újabb 2006-2009-ben. A rancsi díszterem különféle rendezvényeknek, konferenciáknak, ünnepségeknek, összejöveteleknek ad otthont, illetve főleg nyáron gyermekek számára biztosít nyári programhelyet. 2005-2006-ban a táborozók részére kisebb faházak is épültek. 2011-2012-ben egy nagyobb díszterem is elkészül. 2012-2013 között lókarámot épít. Paulisz Boldizsár számos emlékművet és emlékoszlopot alapított, melyek zöme a Paulisz Rancson található (Apponyi Geraldine, Széchenyi István stb., külön helyi értéket képviselnek). 1997-ben elkészítette a község védőszentjének emléktábláját, a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából is készített egy emlékművet, 2011-ben a Szent György Lovagrend emléktáblájának alkotója, 2015-ben a zobor-hegyi milleneumi emlékmű egy része restaurálását kezdeményezi, megalkotja a Nyitrai Vas-Turul emlékoszlop pontos mását és az Emlékparkot (miniarborétum). 2012-ben fogott neki a Hűség keresztútja megvalósításának, egy évvel később kezdte el az Esterházy-sziklasír és utóbb a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna megépítését (az Esterházy János Zarándokközpont külön felvidéki érték). 2017. szeptember 15-én a kápolna alatt helyezték el Esterházy János testi maradványait. A kápolna részére harangokat öntetett, ezek közül a legnagyobbat a Szentatya áldotta meg Vatikánban (az alsóbodoki harangok is külön helyi érték). Munkasikereit 1986-ban és 1987-ben méltatták, 1995-ben lett az MKDM „Kereszténydemokráciával a jövőért“ érem kitüntetettje, 2002-től a Szent György Lovagrend tagja, 2002-ben a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjének kitüntetettje, 2003-ban az Egyetemes Kultúra lovagja, 2004-ben Pro cultura Hungarica-díjas, 2006-ban Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára, 2007-ben Esterházy János emlékbizottságának kitüntetettje, megkapja a Rákóczi Szövetség elismerő oklevelét, 2013-ban a Szent Korona emlékérem tulajdonosa, 2013-ban az 1956-os Vitézi Lovagrend tagja. 2016-ban az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület alapítója, melynek elnöke lett. 2017-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült, majd a következő év március 20-án Esterházy-díjat vehetett át. 58 éves korában, méltósággal viselt súlyos betegség következtében hunyt el, 2018. június 13-án. Testi maradványait az említett kápolna sziklasírjában helyezték el.
| AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA | |
|---|---|
| Szakterület | kulturális örökség |
| Település | Alsóbodok [Dolné Obdokovce] |
| Értékszint | 1. helyi (települési) értéktár |
| A JAVASLATTEVŐ ADATAI | |
| Javaslattevő | Fehér Sándor |
| Település | Alsóbodok |
| A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI | |
| Indoklás Paulisz Boldizsár életútja elsősorban szülőföldjén végzett munkájához kötődött, de annak kihatása összmagyar értékeket teremtett. Számos tervének megvalósítása ma is folyik, útmutatásai mindmáig érvényesek. Sírhelye, Esterházyéval együtt, zarándoklatok színhelye lett, és sokan látogatják a Felvidékről, Magyarországról és máshonnan. Példamutató életútja jelentős értéknek számít. | |
| Forrás, adományozó – Fehér Sándor, Pográny | |
| MELLÉKLETEK | |
|
| |
| Rövid URL | |
| ID | 105833 |
| Módosítás dátuma | 2021. november 29. |
