Paulisz Boldizsár 1959. szeptember 21-én született Alsóbodokon. 1978-től építőipari mester, 1990-től helyi magánvállalkozó. Magyarságért kifejtett tevékenysége a társadalmi szervezetekben betöltött munkájával kezdődött (Csemadok, Nyitra és Vidéke Célalap Munkabizottsága stb.). 1990-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom helyi szervezetének alapítótagja, 1995-2002-ben az MKP Országos Tanácsának tagja. 1995-2000-ben továbbképző és bentlakásos intézményt hoz létre, 2001-ben társalapítója az egyetlen Nyitra-vidéki magyar tannyelvű szakközépiskolának (Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola), ez utóbbit külön tájegységi értékként kezeljük. 2002-2004-ben megépül a középiskola kollégiuma, majd egy újabb 2006-2009-ben. A rancsi díszterem különféle rendezvényeknek, konferenciáknak, ünnepségeknek, összejöveteleknek ad otthont, illetve főleg nyáron gyermekek számára biztosít nyári programhelyet. 2005-2006-ban a táborozók részére kisebb faházak is épültek. 2011-2012-ben egy nagyobb díszterem is elkészül. 2012-2013 között lókarámot épít. Paulisz Boldizsár számos emlékművet és emlékoszlopot alapított, melyek zöme a Paulisz Rancson található (Apponyi Geraldine, Széchenyi István stb., külön helyi értéket képviselnek). 1997-ben elkészítette a község védőszentjének emléktábláját, a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából is készített egy emlékművet, 2011-ben a Szent György Lovagrend emléktáblájának alkotója, 2015-ben a zobor-hegyi milleneumi emlékmű egy része restaurálását kezdeményezi, megalkotja a Nyitrai Vas-Turul emlékoszlop pontos mását és az Emlékparkot (miniarborétum). 2012-ben fogott neki a Hűség keresztútja megvalósításának, egy évvel később kezdte el az Esterházy-sziklasír és utóbb a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna megépítését (az Esterházy János Zarándokközpont külön felvidéki érték). 2017. szeptember 15-én a kápolna alatt helyezték el Esterházy János testi maradványait. A kápolna részére harangokat öntetett, ezek közül a legnagyobbat a Szentatya áldotta meg Vatikánban (az alsóbodoki harangok is külön helyi érték). Munkasikereit 1986-ban és 1987-ben méltatták, 1995-ben lett az MKDM „Kereszténydemokráciával a jövőért“ érem kitüntetettje, 2002-től a Szent György Lovagrend tagja, 2002-ben a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjének kitüntetettje, 2003-ban az Egyetemes Kultúra lovagja, 2004-ben Pro cultura Hungarica-díjas, 2006-ban Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára, 2007-ben Esterházy János emlékbizottságának kitüntetettje, megkapja a Rákóczi Szövetség elismerő oklevelét, 2013-ban a Szent Korona emlékérem tulajdonosa, 2013-ban az 1956-os Vitézi Lovagrend tagja. 2016-ban az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület alapítója, melynek elnöke lett. 2017-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült, majd a következő év március 20-án Esterházy-díjat vehetett át. 58 éves korában, méltósággal viselt súlyos betegség következtében hunyt el, 2018. június 13-án. Testi maradványait az említett kápolna sziklasírjában helyezték el.