A pitykejáték valaha kedvelt játéka volt a vászonruhás kicsinyeknek. A sima, sújtott talajra egymás mellé, vagy bizonyos távolságra lerakott agyaggolyócskát a levegőbe felhajított golyóval együtt kellett marékba sodorni. Unaloműző szórakozás volt, de tilalmat is jelentett, hogy „ne pitykézzgess vele!”, azaz „hagyd békén!”.
A fafaragású kereplő hangja még ma is fülsértően hangzik. A kereplő, melynek készítése a gyermek alkotókészségét is fejlesztette, nyélben végződő, a fogaskerékhez hasonló fogazatú henger volt, amelyre a forgatás közben egy vékonyra faragott nyelvecske csapódott, s ez adta a pattogó hangot.
A gangálás a kislányok játéka volt: a talajra rajzolt kockákba kellett egy lábbal ugrálni, s bizonyos helyeken páros lábbal fordulni. Az elnevezés eredete valószínűleg az, hogy a talajra kötényszerűen ábrázolt kockákban kellett ugrálni.
A középkori hídvámszedés emlékét őrzi a kapus-hidas-felelgetős játék. A játékban a kapu úgy alakult ki, hogy ketten egymás mellé állva, felemelt kézzel kaput tartottak, a többiek párosával vonultak alatta. Az éneklés addig tartott, míg minden pár kaput tartva átbújt alatta. A kaput tartók kezdték az éneket:
Kapusok: „Eltörtítek hídunk lábát, madari hörcsög, agacsfa törzsök” Válasz: „Majd megcsináltassuk bőrbodzábul, madari hörcsög, agacsfa törzsök” Kapusok: „A bőrbodza igen büdös, madarai hörcsög, agacsfa törzsök” Válasz: „ Majd megcsináltassuk márványkőbül, madari hörcsög, agacsfatörzsök” Kapusok: „ A márványkő igen sima, madari hörcsög, agacsfa törzsök” Válasz: Majd megcsináltassuk két szíp lyánybul, madari hörcsög, agacsfa törzsök” Kapusok: „ a két szíp lyány most költőzik, madari hörcsög, agacsfa törzsök „
A zöldágjárás során a serdülő és eladó lányok a tavasz hírnökeinek a szerepét vállalták. Májusban és júniusban vasárnaponként kendőkkel és szalagokkal díszített zöld ágakkal sorolták végig a falut. A két elöl haladó lány magasba tartott ágakból kaput tartott, a többiek áthaladtak alatta. Sortáncuk közben megálltak, beköszöntöttek a házakba.
A falusorozót késő délutánonként vagy vasárnapokon járták. A lányok libasorban összekapaszkodtak, vagyis egymás után sorba álltak, egy vagy két kézzel megfogták az előttük álló vállát. Az utca egyik oldaláról a másikra haladva futó, szökdelő vagy sétáló lépésekkel haladtak előre. Végig hangosan énekeltek. Fokozatosan csatlakoztak hozzájuk a többiek.
A pilickézés napjainkra egy teljesen elfelejtett gyermekjáték. Egy arasznyi hosszú, mindkét végén meghegyezett keményfa pálcikára kellett egy ütőfával rácsapni, majd a felpördített fadarabot a levegőben minél messzebbre elütni. Az győzött a játékban, aki a felütött pilickét olyan jól eltalálta, hogy az a legmesszebbre repült.

A fiúk és lányok egyaránt kedvelt játszóhelye a Várhegy volt. A szép, füves hegyoldalon játszották e kedvelt játékokat, gyakran vegyesen is.

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.