Lelesz község a bodrogközi régió, az egykori Zemplén vármegye szerves részét alkotja. A premontrei szerzetesek érkezését a 12. század elejére tehetjük. Ezt megelőzően is lakott volt a település, de igazi szellemi-kulturális és vallási örökség a premontrei szerzetesek letelepedésével maradt ránk. Az apátság volt a széles környék szellemi, közigazgatási, kulturális központja. 1180-ban II. Béla király okiratában adományozza Lelesz birtokot és minden területét Bogyiszlónak, /Bolezlaus/, aki később váci püspök lesz. Megalapítja az apátságot (prépostságot). 1214-ben II. András király alapítólevelében megerősíti elődjei adományait. Ez az okirat több szempontból is fontos. Nemcsak történelmi és helyrajzi jelentőségű, de nyelvi emlék is egyben, ugyanis először fordulnak elő benne a környező települések nevei, megnevezései.
A leleszi apátság (megerősítő) alapítólevelén kívül számos felbecsülhetetlen érték kapcsolódik a helyhez. Egyik ilyen szellemi örökség közé tartozik az Árpád-házi királyok itt tartózkodása. A legenda szerint II. András király (Szent Erzsébet édesapja) a keresztes hadjáratra tartva, itt pihent meg Leleszen. Itt értesült neje, merániai Gertrudis királyné haláláról. A történetet Katona József Bánk bánja is feldolgozza. A legenda szerint a királyné szívét itt temették el. Ezüst edényben a szerzetesek sokáig őrizték a királyné földi maradványait. A király elrendelte, hogy felesége lelki üdvéért mindörökre, a királyi kápolnában szentmisét mutassanak be.
A királyi kápolna egyedülálló freskói a 14.sz-ra tehető. A Szent Mihály arkangyalról elnevezett kápolna alapjai a kolostor-komplexum egyik legrégibb részét képezik. Stílusjegyei a művészeti és történelmi korszakok váltakozásait is magukon viselik. A kápolna freskói jelenlegi formájukat a 14. században érik el. A Kárpát-medencében ritkaságnak számító kék (királyi) színek dominálnak a festményeken. Akkoriban ezt a színanyagot drágakövekből nyerték ki. A freskók a kommunizmus ideje alatt komoly károkat szenvedtek. A 2000-es évek elején sikerül restaurálni és megmenteni bizonyos részeit.
A freskókon felvonulnak a Bibliából ismert jelenetek is. Krisztus, mint ítélőbíró – az utolsó ítélet, továbbá: bibliai alakok, szentek, és nem utolsó sorban az addig uralkodó Árpádházi- királyok is.
A szerzetesi-kanonoki teendők mellett a premontrei szerzetesek a királyi Magyarországon olyan megbízást kaptak, amik ellátták a mostani közjegyzőség és jogi irodák szerepét, valamint a ma bíróságnak nevezett feladatköröket is betölthették. A 13. századtól már biztosan ellátta az oklevéltári és hiteles helyi feladatát, hiszen a ránk maradt dokumentumok ezt alátámasztják. A hiteles hely okleveleiből tudjuk, hogy több magyar királyi megyéből maradtak fenn okiratok, (Bártfától Ungváron át, Kolozs-, Borsod, Gömör és Bihar megyéig), melyeket Leleszen pecsételtek le vagy írtak alá a király megbízásából.