2021. december 7-től Magyar Nemzeti Érték.

A mai komáromi vár helyéről, a környék lakott részeiről és a természet adta védelmi lehetőségekről Anonymus (szül. 1173 – † 1196) tudósít először. A Gesta Hungarorumban Anonymus így szól a város alapításáról: “De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannonia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma várat épített, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt meg a fiát, Tolmát…” Komárom királyi vár volt, közel az ország nyugati határához, természetes tehát, hogy évszázadokon át állandóan erősítették, tökéletesítették. A tatárjárás – melynek során az ország tekintélyes része elpusztult – igazolta ezen erősítések szükségességét. Miután a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla király nagy mértékben támogatta a városok kiépítését. Rövid idő alatt 25 településnek adott jelentős kiváltságokat, s köztük Komárom is városi jogokat nyert 1265-ben. IV. Béla a komáromi várat és a hozzátartozó birtokokat Henok (Henel, Henul) őrgróf-nak adta el. Az őrgróf fiai azonban nem tudták kiegyenlíteni adósságaikat, ezért a király a várat elkobozta, és 1265-ben Komáromfalva községgel együtt Walter ispánnak ajándékozta. Ő veszi körbe a várat és a mostani Öregvár területét falakkal. Bár erről nincsenek adataink, feltételezzük, hogy ezek a falak kőből épültek, így az első kőből emelt erőd vagy vár építésének időpontját az 1265–68-as évekre tehetjük. Mátyás király gyakran és szívesen tartózkodott a komáromi várban. Olasz mesterekkel át is építtette azt. Egy másik művében az Averolinus-fordítás előszavában Visegrád, Komárom és Buda királyi palotáinak szépségét és nagyságát dicséri. A “legkitűnőbb olasz mesterek” által épített várról bővebben is ír Bonfini: “Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel. Itt állomásozik a dunai kirándulásokra épített Bucentaurus nevű hajó, berendezése palotaszerű: elejétől végig ebédlő-, alvó- és társalkodó-termek sora húzódik rajta végig, külön a férfiak és külön a nők számára.” Metszetek, rajzok ugyan nem maradtak ránk ebből a korból, viszont a rendelkezésünkre álló adatok alapján állítható, hogy a komáromi vár a XV. század végére csodálatosan kiépített palotáival királyi igényeket kielégítő épületegyüttessé vált. A másfél évszázados török megszállás megváltoztatta a vár jellegét és további fejlődésének irányát. Az állami hivatalok központjául szolgáló és a királyi udvar szórakozására fenntartott királyi vár ismét az ország védelmi rendszerének legjelentősebb elemévé, fontos harcok és ostromok színterévé vált. Az ágyú feltalálásával az egész világon megváltoztak a vár- és erődépítés alapelvei. Komárom esetében 1527-ben bizonyosodott be a változtatás szükségessége. Ekkor ostromolták I. Ferdinánd hadai a várat, melyben Szapolyai János védekezett katonáival. I. Ferdinánd félnapos ostrom után elfoglalta a várat, és azonnal gondoskodott a lerombolt falak felújításáról, amivel Decius olasz építészt bízta meg. A javítási munkálatokat 1528-ban fejezték be. Ekkor a jobb védhetőség érdekében a vár és a város közé sáncot is építettek. Nem tudjuk, milyen mértékben sikerült Ferdinándnak felújítani a várat, az azonban ismeretes, hogy 1529-ben II. Szulejmán vezetése alatt a törököknek sikerült egy rövid időre elfoglalniuk (a császári várőrség ugyanis elhagyta az erődöt, és a török katonaság az üres várat ostromolta). Ferdinánd a visszavétel után helyreállíttatta a sérült védműveket, de 1535-ben arra kényszerült, hogy a várat újra zálogba adja a törököknek. Buda 1541-es eleste után a törökök Ferdinándot komolyabb erődítési munkálatokra késztették. 1544-ben visszaszerezte a várat, és elrendelte annak kiépítését. Az építkezés terveinek elkészítésével valószínűleg Pietro Ferraboscót bízta meg, aki a többszögű bástyarendszer kiépítését tartotta a legjobbnak. 1546. március 23-án kezdik el építeni – az új erődépítészeti tapasztalatok felhasználásával – Komáromban a mai Öregvárat. A kőművesmunkákat Giovanni Maria de Speciecasa mester, a vízi építkezéseket pedig Mathias Dusco, Venzel Cservenka és Paul Puls irányította. Az építésfelügyeletet 1546-tól 1550-ig Michael Schick, 1550-től Leonhard Müller, 1552-től Francesco Benigno látta el. Az erődítési munkálatokat 1551-ben Domenico Castaldo vezette. Ferdinánd Castaldo mestertől kérte az erőd keleti részének gyors ütemű felépítését. Az Öregvár kapuja feletti emléktáblára az 1550-es évszámot vésték, ami valószínűleg a kapu építésének az éve. Az újjáépített komáromi vár 1594-ben kiállta a próbát: Szinán basa százezres seregével körülzárta, egy teljes hónapig ostromolta, de bevenni nem tudta. Az erőd építésének ebből az időszakából (1572) már pontos alaprajzunk van, és ebből kiderül, hogy a külső védművek alakja napjainkig nem változott. Az 1663-64. évi török hadjárat során az érsekújvári erődváros az ostromlók kezére került. Ezzel a török áttörte az addig összefüggő védelmi rendszert, így I. Lipót uralkodása alatt az erődépítés ismét fontos feladattá vált. I. Lipót két új erőd: a Galgóchoz közeli, a Vág védelmét szolgáló Lipótvár és az ún. komáromi “Újvár” építését rendelte el. A róla elnevezett erőd 1665 és 1669 között, rövid idő alatt épült fel, az Újvár felépítése pedig 1663-tól 1673-ig tartott. A munkálatokat – Franz Wymes mérnökkari tábornok tervei alapján – a legkorszerűbb olasz és francia várépítési tapasztalatok felhasználásával végezték. A nagy alapossággal épített Újvár a főkapu feletti emléktábla tanúsága szerint 1673-ban készült el. A nyugati bástya és az attól délre eső rész szilárd építőanyagból, az északi szárny pedig földből készült. Az 1800–1805 közötti háborús események irányítják az osztrák hadvezetőség figyelmét ismét Komáromra, ugyanis hadiállásokra és támaszpontokra volt szükség a Duna mentén. 1807-ben kiváló hadmérnökök szemlélték meg Komáromot, elvégezték a szükséges felméréseket, elkészítették a terveket, majd helyreállíttatták a központi erődöt. Ekkor építették újjá téglából az előzőleg földből kialakított északnyugati szárnyakat. Ez volt az Újvár építésének harmadik szakasza. A munkálatok 1808. augusztus 20-án kezdődtek, és ugyanezen év szeptember 4-én már be is fejeződtek. Szükség is volt a nagy sietségre, mert a következő évben, a Napóleon által elfoglalt Bécsből menekülve, az uralkodóház az újonnan felépült erődben talált menedéket. A nagy munkák keretében az erőd udvarán 1810-ben, a falakkal párhuzamosan, hatalmas “U” alakú laktanyát építettek, belső térségének déli felében pedig 1815-ben tekintélyes parancsnoki épületet emeltek. Az Újvár építése ezzel befejeződött. Kisebb-nagyobb javításokat ugyan még a század során végeztek rajta, de a vár eredeti alakját már nem változtatták meg. 1827–1839 között az Öregvár-ban is belső átépítésre került sor, amely során egy új kazamatarendszert alakítottak ki az erődfalakban. A védelem súlypontjának eltolódásával a XIX. században létrejött egy új erődtípus, pontosabban védelmi erődrendszer, amely két fő elemre osztható, mégpedig a központi erődre (citadella – Komárom esetében Új – és Öregvár), valamint előretolt erődökre, illetve erődláncokra. 1809-ben került sor a hatalmas védőgyűrű kiépítésére, mely hat, sánccal összekötött várdából állt. Ezt az erődláncot földből rakták, jóval a XVII. században épített városfalon túl, a Kis-Duna és az Apály-sziget között. Az erődítési munkálatokat az ország nádora (József nádor) irányította, róla nevezték el az erőd-rendszernek ezt a részét Nádor-vonalnak (Palatinal Verschanzungen, Palatinal-Linie, Linea Palatinale). Az előkészítő munkálatok után megkezdődött a hatalmas erődvonal kőből és téglából való végleges kiépítése. Az öt bástya (werk) és az ezeket összekötő erődfal 1839 és 1847 között épült fel. Az 1844-es évszám az I. bástya mellett lévő Pozsonyi-kapu keleti homlokzatán tehát nem az építkezés kezdetének időpontja, hanem az említett kapu építésének éve. A központi erődtől 2–2,5 kilométernyire felépített védvonal feladata a Duna és a Vág közötti térség védelme volt. Az öt bástyát erődfalak és egyéb védművek kötik össze, így az épületegyüttes zárt vonalat alkot. A bástyák alaprajza ötszög alakú. A Vág-vonal építésére a XIX. század hatvanas éveinek derekán került sor, tehát csaknem húsz évvel a Nádor-vonal megépítése után. Ez visszatükröződik építészeti koncepciójában és megoldásaiban is. Főleg az 1866-os osztrák-porosz háború hatására az építészeti munkák felgyorsultak. Az erődláncot hat fő erődelem (VI., VII., VIII., IX., X., XI. várda – batterie) alkotja, melyek közül a bástya (werk) fogalmának csak az első két erődelem (VI., VII. várda) felel meg. A Vág-vonal utolsó, XI-es várdájának kapuja és néhány kazamatája épségben megmaradt. Feladata a védelmi vonal lezárása volt, és egyúttal összekötötte az Újvár külső védműveit a Vág-vonallal. Annak ellenére, hogy a komáromi erődrendszer védőgyűrűjének megszakítására és az erőd egyes részeinek bontására még a század első felében sor került, lényegében az építmény egésze máig áll. Lebontásra került a központi erőd néhány része és az I. bástya, melyből csak a Pozsonyi-kapu és a retranchement egy része maradt fenn. A II.–III. bástya közti erődfal egy részét útépítés végett, míg a III.–IV. bástyák közti szakaszt a Pozsonyba és Gútára vezető vasútvonal építésekor bontották le. A Vág-vonalból a IX. és X. várda közti erődfal hosszabb szakasza tűnt el. Újabban több bástya felújítása folytatódik vállalkozások kapcsán, s erre a város hosszabb időre biztosít bérleti viszonyt, miközben a tulajdonviszonyok nem változnak. Reméljük a város ezen öröksége sokáig megmarad és bejut a Világörökség értékei közé is.

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.