A Paulisz Rancs déli sávját az Esterházy János Zarándokközpont területébe vonták, de az északi részeken is van néhány jelentősebb emlék. Az emlékpark központi eleme egy arborétum, mely a Kárpát-medence és a Kárpátok kicsinyített térképét vetíti a terepre, miközben az egyes területek jellegzetes fanemeit mutatja be, pl. a magas hegységek törpefenyőjét, vagy az alacsonyabb területek tölgyeseit. Az arborétum bevezető szövegét a nyitrai születésű neves egyházi írótól, püspöktől, Prohászka Ottokártól kölcsönözték. Ugyancsak itt tekinthető meg egy magas kőoszlopra állítva az a Turul-madár, melynek darabjai a Zobor-hegyen emelt, majd felrobbantott millenniumi honfoglalási emlékműről származnak. Az erdőben összeszedett töredékekből, Paulisz Boldizsár kezdeményezésére, szombathelyi segítséggel, Heszter Aladár restaurátor-munkájájával sikerült egy turult rekonstruálni, ezt állították az emlékpart oszlopára 2015-ben. Ugyancsak itt található a tragikus sorsú Apponyi Geraldine (1915-2002) négynyelvű emlékműve (albán, szlovák, angol, magyar), aki a közeli Felsőelefántról származott, majd miután férjhez ment Ahmed Zoguhoz, Albánia királynője lett. Az olasz fasizmus elűzte őket, de a későbbi kommunista és más rezsimek sem tették lehetővé visszatérésüket Tiranába. Életük nagy részét külföldi száműzetésben élték le. Az emlékművet Paulisz Boldizsár és Fehér Sándor kezdeményezték, s királynő meg nem ért századik születésnapján leplezték le a Zogu család rokoni és udvarházi képviseletének részvételével 2015-ben. A park utolsó jelentősebb emlékműve az a feliratos kőemlék, mely a Szent György Lovagrend itt megrendezett 2011. évi felvidéki találkozójának állít emléket.