Garammenti lúd és tenyésztési hagyományai

Természeti, gasztronómiai és kulturális örökségünknek elválaszthatatlan részét képezte a leg-utóbbi időkig a lévai liba, más nevén garammenti lúd. A Garam mentének és Ipoly mentének, a falvak közötti rétek és tarlók arculatának meghatározó tartozékai voltak a legelésző ludak. A hagyományos libasült, valamint a lúdfertály az ősz szinonimája volt a murcival és újborral együtt. Ma mindez, úgy tűnik – értékvesztő korunk világában – a múlté lesz, ha ezt össztársa-dalmi, gazdasági igyekezet nem fogja megakadályozni. Fénysebességgel történő eltűnésének idején fontos és érdemes bemutatni megőrzésre érdemes eredetét, múltját, tulajdonságait, me-lyek a bőséges szakirodalom számára nem ismeretlenek.
Kialakulása a magyar parlagi lúd meglétéhez és elterjedtségéhez köthető. A történelmi Magyar-ország természeti, klimatikus adottságai kiterjedt libatenyésztést hoztak létre. Már az Árpád-ház korában komoly gazdasági jelentőséggel bírt. Ezt követően alakultak ki a magyar lúd tájfajtái, köztük a lévai, illetve garammenti lúdé.
Küllemének jellemzője a felálló farok és téglalap-alakú testforma, ivari kétalakúság kihangsúlyo-zottsága, valamint vegyes színváltozatai, mivel szelektálatlan példányai őrződtek meg ezidáig. A paraszti önellátó tenyésztési tevékenységnek és szilaj fajtájának köszönhetően megmaradt ere-deti állapotában Húsának és májának minőségéről bőségesen tesz említést a szakirodalom, a hungarikumok közé történő besorolás (a hízott libából készült termékek) szakmai-intézményes ajánlása is tartalmazza. Húsának és különösen a májnak ízbéli sajátosságai utánozhatatlanok. A mai Magyarországon Kiskunfélegyházán található a legfinomabb libamáj, mely a kifinomult, lágy ízkompozíciót juttatja eszünkbe, pasztellszínekre emlékeztetően, festészeti hasonlattal élve. A lévait csak mélytónusú, fényes színekben tobzódó olajfestményhez hasonlíthatjuk, mely hosszú lecsengésű, tartós aromájának egyediségével teszi összetéveszthetetlenné. Minden túlzást félre téve a mangalica sikertörténet lúdváltozatával állunk szemben.
Múltbéli elterjedését tekintve Bars és Hont vármegyén túl Nyitra, Nógrád nagy lefedettségét Komárom megye is képviselte. Tudomásunk szerint – a termékfelhozatal alapján – a losonci piac jelentette keleti határát.
Hasznosításának hazai, regionális földrajzi kereteit messze túllépve Bécs, Prága után Strassburg és Párizs jelentette méreteiben is óriási felvevő piacát. Erről Borovszky S. szerk. Bars vármegyé c. kötetben művében Ordódy számol be meggyőzően és tényszerűen. A XIX. század nagy vasútfej-lesztéseit követve útja szabad volt nyugat felé, Léva a lúdmájkivitel empóriuma lett. Mártha Zsu-zsánna erről több helyen tesz említést. A Magyar Konyha 2016/11 számában röviden utal a Pári-zsi Ritz szálló kínálatára, mely szerint a májpástétom a croissant mellett a hagyományos francia reggeli sine qua non-ja volt akkor is és ma is.
Egyes dokumentumok szerint a török hódoltság idején a lévai lúdfertály híre Konstantinápolyba is eljutott. A török korral kapcsolatos regeszerű elbeszélés szerint Léva várának ludak segítségével történt a visszafoglalása.
Valóban ez a lúd fontos áru- és fogyasztási cikket jelentett. A piacokon árult lúdfertály pedig a legdemokratikusabb csemege volt a múltban, hiszen nem hiányozhatott az Eszterházyak kasté-lyainak asztalairól sem, ahogyan a zsellérek kunyhóiból sem. Hol volt még akkor kebab és ham-burger, amikor ez már az utcai gyorsétkezést is szolgálta. Egyszóval mindez kultúrát, kultuszt és hagyományt képviselt kiterjedt mértékben és széles terjedelemben!
A lévai liba a törökkori legendák mellett a szépirodalomban is megjelenik, pl. Féja Tibor, Kersék János, Alexander Matuška, és Anton Hykisch műveiben.
Hibát talált?
Üzenőfal