A tárgyalkotó népművészetben számtalan példát ismerünk, amikor egy- egy ötlet, lelemény nyomán (forma, díszítés, színösszeállítás) a létrejött műtárgy, alkotás, a település, vagy az egész térség emblémájává, eszmei jelképévé vált. Ilyen többek között a nádudvari, korondi, vagy mórágyi fazekasság, a kalocsai, matyó vagy a kalotaszegi hímzés, stb.
A népi hangszerek területén, azon belül is az asztali citeráknál, ismerve e hangszerek általános elterjedtségét és sokféle formai keveredését, nem annyira egyszerű és egyértelmű a helyi és regionális típusokat meghatározni, mint a hímzésben, szövésben, népviselet-kutatásban vagy éppen a fazekasságban.
Több mint tíz éve hosszú távú föltáró- kutató programot indítottam a citerák formai- területi felmérésére, meghatározására. Több mint félezer hangszert írtam le adatlapokon, és dokumentáltam fotókkal. E kutató munka eredményeként sikerült a közép-bácskai szegélyes citerákat és a felvidéki széles-lapos dobozciterákat regionális érték minősítésére emelni.
A fölgyűjtött adatok további földolgozásával két újabb helyi, illetve regionális citeratípust határoztam meg. Mindkettőt az északi területekről, azaz a Felvidékről.

Egyik a középtájt hasas „búbos” citera Jókáról és Illésházáról. A másik jellemzően az északi dialektus középső régiójából,a palóc vidékről dokumentált „félhasas” citera.

A több mint tíz éve tartó formai-szerkezeti kutatásaim nyomán több, eddig ismeretlen, számon nem tartott citera forma-variáns került látótérbe, mint például az egymásra épített, több szekrényes forma, az egy darabból vájt kisfejes –, vagy épp a trapéz alapú kisfejes citera.
Ugyanígy, újonnan leírt, ritka érdekesség, a jellemzően északi területekről dokumentált félhasas citera formaváltozat is.
A félhasas citerák formaideálja föltehetően a kisfejes és a hasas típusok egyesített jellemzőiből jött létre.  Ezeknél a hangszereknél a külső káva kidomborodik, de nem (vagy csak alig észrevehetően) ível vissza a láb felé tartva. Kontúrja megközelítőleg egy kis h –betűvel írható le.
A formatípus nem egységes: a nagymarosi citerán kisfejekkel gazdagított félhas domborodik ki; a Balassagyarmati Palóc múzeumban, a félhas kávájába épített „oldalfej“ húrokkal ellátott hangszert találhatunk.
Az eddig dokumentált félhasas citerák az északi terület középső, palóc régiójából kerültek elő: Nagymaros, Százd, Ipoly-vidéki, Szécsénykovácsi, Balassagyarmat-vidéke és Sajóvelezd.
További feltáró kutatásokra lenne szükség e formai változat elterjedtségének pontos behatárolására, ám az eddigi ismereteink szerint ez a formavariáns más területekről nem került elő.

A dokumentált hangszerek részletes leírása:
A százdi, szécsénykovácsi és nagymarosi hangszer részletes leírása Borsi Ferenc: A magyar asztali citera (87–94 old.) című könyvben található.