Az emberi élet fordulóinak szokásokban leggazdagabb mozzanata. Megelőzte a leánykérés, a bokréta készítése (a Tilalmas erdőben gyűjtött télizöldből), a kelengye, elsősorban a dunnák készítése és tömése stb. A lakodalom régen kedden volt, hogy „kedvesebb legyen a menyasszony”. Menetét a vőfély, az ún. dorozsba vezette le. Az ételek, kalácsok sokaságához a rokonság is hozzájárult, ún. lagzislepedőben vagy pocitáskasban hordták össze. Az esküvő a templomban volt, majd a két család két helyen ünnepelt. Ezt követte egy újabb, tréfás lánykérő a menyasszony házánál. Végül a menyasszony elbúcsúzott szüleitől, éneke máig fennmaradt (Holec Ilona gyakran énekli a szomorú az „Ídesanyám rámvirradt már az a nap …” kezdetű éneket a folklórrendezvényeken). Az est hátralévő részét a két rokonság együtt ünnepelte. Az egyes ételek felszolgálásához tréfás versek voltak (leveshez, tormás húshoz, borhoz stb.), melyek leírása szövege fennmaradt. A vacsora fő fogása az ún. májlé volt. Különleges mozzanatok voltak a molnárcsók, a „kánai menyegző” éneklése, a „kásapíz” begyűjtése a szakácsnőknek, de legjellegzetesebb volt az egész Zoboralán elterjedt tréfás veszekedések szinte végtelen sorozata. Éjfélkor levették a menyasszony pártáját és azt menyecskés fejkötőre cserélték. A menyasszony dunnáit és a többi kelengyét csak a lagzi után vitték a pár házához (jellegzetes énekkel: Dunna, dunna, cifra dunna …). Az alóbodoki lakodalmat a 20. század hetvenes éveiben a szlovák televízió is megörökítette.