A reformációt (1517) követően már a XVI. század közepén találhatóak olyan feljegyzések Perbetéről, amelyekben a református gyülekezetről olvashatunk. Ezekből megtudhatjuk, hogy rendszeresen tartottak alkalmakat és egy saját fatemplommal is rendelkeztek. A XVII. században egy időre tisztán reformátusok lakták a települést. A gyászévti-zed (1671–1681) és az azt követő évek megannyi szenvedéssel és erőszakkal tették próbára a reformátusságot. Sajnos a XVIII. század sem hozott különösebb változást. A Rákóczi szabadságharc leverése (1703–1711) után ismét napirendre kerültek a templomelkobzások. Ennek következményeként 1718-ban Perbetén is elkergették a lelkészt és iskolamestert, illetve megtiltották a reformátusoknak a vallásgyakorlást. Ezt követően Madarra, mint kijelölt artikuláris helyre, jártak át istentiszteletre egészen 1781-ig, II. József türelmi rendeletéig. A türelmi rendelet értelmében a perbetei reformátusok 1782-ben felküldik Bécsbe a császárhoz Nagy János és Jakab János idős refor-mátusokat imaház építésének engedélyezése iránti kérelemmel. Ennek eredményeként egy 1782. július 8-án kiadott császári parancs meghagyta Komárom megyének, hogy tartson az ügyben Perbetén helyszíni vizsgálatot.
A megjelent bizottság összeírta a református családokat, a templom, paplak, iskola építésére, a lelkész és tanító fizetésére felajánlott összegeket. Összeírtak 85 családot, 548 családtagot
Mivel azonban a türelmi rendeletben az állott, hogy imaház csak ott építhető, ahol 100 adófizető család van, így a perbetei reformátusok kérését elutasították. Hogy céljukat elérjék, csatlakozásra hívták fel az udvardi, a csehi és a csúzi reformátusokat, akik a megyéhez beadott ebbéli szándékukat ki is nyilvánították. A vármegye csatlakozásu-kat jóváhagyta és egy kérvénnyel újra felment Bécsbe Nagy János, Pap Mihály és Nyírő István, akik1783 kará-csony szombatján azzal a hírrel tértek haza, hogy a császártól élőszóval előre is biztatást nyertek, nemsokára pedig megérkezett az egyház felszabadulásáról szóló rendelet, amelyet a megye 1784. január 20-án közzé is tett.
A reformátusok első dolga az volt, hogy iskolamestert hoztak Ipolypásztóról Szentesi Imre személyében, aki az isko-laház megépüléséig Rancsó Zoltán udvarában levő hátulsó házban tanított (ma Fő utca III. számú ház, lakja Sze-mesi Gyula). Másrészről fenyőket, deszkákat vásároltak ideiglenes imaház építésére, amelynek Bese István a maga udvarában adott helyet, ahol 1784. február 2-án tartottak újra istentiszteletet Perbetén.
Prédikátornak meghívták Nyikos Ferenc dunaradványi prédikátort, aki a továbbiakban a két gondnokkal vezette az egyház ügyeit.
A Kálvin-téren álló perbetei református templom a türelmi rendelet életbe lépése után épült 1785-ben klasszicista stílusban, és ugyan ebben az évben, november 20-án fel is szenteltek. 1787-ben a templom mellett felállítottak egy haranglábat két haranggal. 1809-ben felépült a torony és 1820-ban pedig egy harmadik haranggal bővült. 1840-ben a templomot kibővítették egy nyugat felé orientált merőleges toldaléképülettel. A templom eredetileg terem-helyiség volt, mely a bővítés nyomán hármaskereszt alakzatot nyert, amikor az új helyiséget két magas barázdált oszlop kettéválasztotta. Az első világháborúban a harangokat elvitték, amelyet 1922-ben közadakozás útján sikerült pó-tolni. A második világháborúban pedig a templomtornyot érte találat, amely nagyobb károkat okozott. A templom 1952-ben egy nagyobb javítási munkát követően újult meg.
A templomban három protestáns empora található. A templom építésének idejéből származó szószék is a klasszi-cizmus stílusjegyeit hordozza. A vörös márványból készült Úr asztala a templom építésének 100. évfordulójára készült, Müller József süttői kőfaragó munkája, a vörös márvány keresztelőmedencét a református énekkar készít-tette 1937-ben. A templom falán emléktábla hirdeti a reformáció 400 éves évfordulóját, egy másik tábla pedig Kál-vin János, genfi reformátor születésének 500 évfordulóját.
Tovább a templom falán a szószék mellet található az 1938-as visszacsatolás emlékét őrző nemzeti zászló, melyet a Kosdi Református Egyházközség ajándékozott a gyülekezetnek. A templom kertjében pedig emlékmű őrzi a Perbe-tén szolgálatot teljesítő egykori lelkészek neveit (2017). A történelem viharai között sok próbát kiállt templom napja-inkig megőrizte korabeli állapotát. 1997-ben a templombelső teljes felújítására került sor. 2011-ben a torony, majd 2012-ben a templom keleti oldala újult meg. 2015-ben a templomépítés 230. évfordulóján a gyülekezet megvásárolt egy svédországi vártemplomban feleslegessé vált, használt orgonát. A felújítást követően, amelyet Sipos István orgonaépítő végzett, 2016-ban sikerült szolgálatba helyezni. Szintén 2016-ban sikerült felújítani a tetőszerkezetét az egykori református iskola épületének, 2017-ben pedig a templom tetőzete lett felújítva. 2019-ben a parókia belső felújítása és tetőszerkezetének cseréje történt meg. Ezzel egy időben elkezdődött az egyházi bölcsőde és óvoda épí-tése is, amelynek befejezése 2020. augusztusára befejeződött. 2020. június 4-én a trianoni békediktátum 100-ik évfordulójára emlékezve, emléktábla leleplezésére került sor a templomkertben. Napjainkban az egyházi ingatlanok további bővítése és felújítása zajlik a templom és parókia külső felújításával.

A református gyülekezet lelkipásztorai voltak:
Nyikos Ferenc 1784–1814
Nyikos Dániel 1814–1852
Vályi Lajos 1853–1896
Végh Béla 1897–1904
Vágh Géza 1904–1923
Dukon Béla 1923–1952
Szaszák Bertalan 1954–1961
Papp Dániel 1964–2008
Erdélyiné Szuh Adél 2006–
ThDr. Erdélyi Zoltán 2007–

A református iskola tanítói voltak:
Szakonyi Károly: 1714-től
Szentesi Imre: 1784–1786
Gere Mihály: 1786-tól
Szűts György: 1795-től
Nagy Mihály: 1798-től
Lenti Mihály: 1804–1819
Váradi János: 1819–1820
Réső Ensel Sándor: 1826–1833
Kováts György: 1833–1837
Bátki András:1837-tól
Pápay Károly: 1843–1875.
Gancs Géza: 1875–1910
Nagy Lajos: 1910–1942