Számtalan községben található az 1848-49-es magyar szabadságharc tiszteletére felállított emlék kopjafa, szobor vagy emléktábla alakjában. Gömörpéterfalán, ha maga az emlékmű nem is különleges, de maga az emlék értékes, mivel e kis faluban sikerült felkutatni, hogy kik voltak azok a férfiak, akik beálltak harcolni a szeretett hazáért!
Négy név őrzi emlékét Gömörpéterfaláról e történelmi eseményről: Pápista Ignácz, Pelle András, Sallay László, Tóth László.
A fegyverletétel utáni eseményekről egy anekdota maradt meg az emlékezetben Péterfaláról, amit Pelle Lehel így mesélt:

„Az 1848-49 magyar forradalomba is rész vettek tőlünk. Négy huszárról tudunk, de mielőtt ezekről a nevekről tudtam volna, nekem a nagyanyám egy ilyen emlékkel, mesével megszólított, amit nem felejtettem el. Azt mondta, hogy neki a dédnagyapja huszár volt, és a dédnagyapát Pápista Ignácnak hívták. Ez az anyai nagyanyámnak a dédnagyapja volt. Egy érdekes történetet mondott ezzel kapcsolatban. Tudjuk, hogy miután letették a fegyvert Világosnál, azután aki részt vett, üldözték, és a vitézek bujdostak. Ez a nagyanyám dédnagyapja is bujdosott. Negyvenkilenc telén ez a huszár minden héten csak egyszer jött haza, ételért. Ötvenben már tél előtt már a levegőben volt az amnesztia lehetősége, a csendőrök már nem üldözték őket annyira, mert ha elkapták volna, akkor abba a pillanatba kivégezik. Az ötvenes, ötvenegyes évben már hazajárt aludni. Ötvenkettőben pedig megkapták az amnesztiát, és akkor már haza tudott jönni. Ötvenbe volt egy ilyen eset. Nem volt, aki arasson, nyáron. Hívtak egy aratót, aki kaszált, és fel kellett szedni a markot, és igyekeztek minél többet learatni. Ez ott a feneki erdőhöz közel volt, úgyhogy az erdőből ők ezt látták. Nem fejezték be a kévézést, és akkor telihold volt. Másnap mentek ki, hogy befejezzék az aratást, és már csomóba volt kötve…”

2011. október 9-én Gömörpéterfala község e hősöknek emléket állítva emlékmű állítással tiszteli és örökítette meg e négy vitéz nevét a község és minden arra járó látogató számára! „Mindannyian vitézek, hősök voltak, akikre nekünk kötelességünk rájuk emlékezni. S emlékezni is fogunk, amennyiszer csak elhaladunk emellett a kis emlékmű mellett, ami nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint ide a templomdomb lábához, mert amennyiszer ide haladva fejet hajtunk a templom keresztje előtt, fejet hajtunk ugyanakkor ezek előtt a régen élt vitézek előtt is” – mondta Köböl Gyula polgármester. A faágyú Erdélyben készült, Both László gelencei fafaragó mester munkája, mögötte áll a Testvériség oszlopa – középen a magyar, kétoldalt a Péterfala és Detk községek címereivel, melyet Kassai József detki kopjafa faragó készített, az emelvény tövében márványtábla őrzi a közvitézek neveit, amelyet Pelle Ottó készítette s ajánlotta fel. „Ebben az emlékműben benne van minden amik vagyunk. Benne van a palócok, barkók sziklakeménysége, a székely emberek tölgyfaszilárdsága, harcaink emlékére az ágyú, és a láncok, melyek az ágyú kerekeit megkötik. Láncok, melyekkel a magyar minden elbukott, de dicső csatái után újra és újra megláncolták. De ott van a címer is a Szent Koronával, amely az Anyaországot, Pestet és Budát jelképezi”- fogalmazott a polgármester, majd megköszönte minden jóakaratú embernek a munkáját, valamint testvértelepülésnek, Detk községnek. Pelle Sándor Detk polgármestere, aki szintén Péterfaláról származik, beszédében kifejezte örömét, hogy az ötletből tett lett, s méltó helyen fognak tudni nemzeti ünnepeinkre emlékezni a péterfalaiak. „Testvérnek lenni nagyon egyszerű dolog, vannak jó és vannak rossz testvérek. Mi mindenképpen a jó testvérek közé szeretnénk tartozni. Erre én tanúbizonyságot is adtam és adok a jövőben is. Itt nagyon sokan elmennek a templomba menet, hogy találkozzanak az Istennel, s néha nem árt, ha találkoznak a történelemmel is. Ez az emlékmű a történelmet van hivatva jelezni. Sokszor a hétköznapok problémáit nem tudjuk teljes egészében feldolgozni, s úgy megyünk el a történelmünk mellett, mintha az a legtermészetesebb lenne. Álljanak majd kérem meg egy kicsit Istenhez menet, s Istentől jövet, emlékezzenek a dicsőséges forradalomra és szabadságharca.”
Az emlékművet Vojta Richárd katolikus plébános szentelte meg, majd a községek, a budapesti Magyar Csodaszarvas Egyesület, a rimaszombati Bástya Egyesület elhelyezte a megemlékezés koszorúit. A megható ünnepség a himnusz eléneklésével ért véget.

(forrás: Pelle Lehel, Felvidék.ma, Köböl Gyula)