Évszázados paraszti tapasztalat szerint ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. Ennek az időszaknak a szentje a „fagyosszentek”: Pongrác, Szervác, Bonifác (máj. 12, 13, 14) Pongrác ókeresztény vértanú (†304), Szervác püspök (†384), Bonifác (†303) szintén mártír volt.
Pongrác (Pancratius) a pan, azaz ‚egész’, a ‚kedves’ (gratus) és a ‚hamarabb’ (cities) szavak összetétele, s mintegy azt jelenti: ‚hamar egészen kedves’, mivel Pongrác már gyermekkorában az volt. Nemes származású volt, szüleit korán elvesztette Frígiában, ekkor Dénes, atyai nagybátyja gyámságára maradt. Együtt tértek vissza Rómába, ahol atyja nagy öröksége várt rájuk. Az ő negyedükben bujkált híveivel Kornél pápa, s tőle vette fel a keresztséget Dénes és Pongrác. Végül Dénes békében elhunyt, Pongrácot pedig elfogják, és a császár elé hurcolják. Pongrác ekkor mintegy tizennégy éves volt.
Szervác a rajnavidéki Maastricht püspöke volt (†384). Pünkösd hétfőjén halt meg, amely akkor május 13-ára esett. A legenda szerinte szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó, bár körülötte magasan állott a hóesés. Később templomot emeltek föléje és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult. Szervác hajdani jámbor népszerűségére jellemző, hogy legendája szerint ősei Jézus Krisztusnak voltak rokonai, éspedig Szent Anna húgának ivadékai.
Szent Bonifác egy Agles nevű nemes hölgy vagyonának volt az őrzője, akivel paráznaságba keveredett. Később isteni intésre megbánták bűneiket, és Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indul, hátha ily módon, imái révén üdvözülést nyerhet. Pár nappal később Bonifác Tarsus városába érkezett, ahol leült a még életben levő szenvedő vértanúk lábaihoz, bilincseiket csókolgatta, majd a szenvedésről, és az isteni szeretetről beszélt. Ekkor elfogták, keresztény hitéért pedig szörnyű kínzások után vértanú halál halt.
A fagyosszentekhez kapcsolódó jövendöléseket főként rigmusokban fogalmazta meg a nép. “Sok bort hoz ám a három ác (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz!” “Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!”, vagy “Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!” Ez utóbbi arra utal, hogy nálunk is hozhat Zsófia napja fagyot, ezért egyes vidékeken a Zsófiákat is a rossz emlékű fagyosszentek közé sorolják.
A májusi fagy igen gyakran egy esztendő termését tehette tönkre, akár országos csapás is lehetett, így érthető, hogy a földműveléssel foglalkozók külön figyelemmel fordultak a jelenség felé. A kalendáriumok bölcsei ezért az alábbi tanácsot adták a gazdáknak: “Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!”
forrás: OSZK.hu, Rosta Erzsébet
