A község legrégibb épülete a 13. századi korai gótikus stílusban épült református templom. A templom belsejében látható freskók a 14. század elején készültek. Az épületet nemzeti kulturális műemlékké nyilvánították. A templom közelében áll a 18. századi faszerkezetű harangláb, amelynek a nagyharangja a 15-16. században készült.
A közvetlen szomszédságában fából készült harangláb áll, amelyben a két harang egyike a középkorból, a 15-16. századból származik.
Minden bozonnyal Szent János evangelistának szentelték. A szentélyben talátható gótikus freskók a 14. század közepén készültek. A falfestmányeken a késői bizánci stílusjegyek mellett a 14. századi olasz stílushatások is felfedezhetők. Nagy részük bibliai történeteket ábrázol, mint a Máriának szóló angyali híradás, Jézus születése, a heródesi gyermekgyilkosság, menekülés Egyiptomba, a gyermek Jézus tanít a templomban, Veronika leple, imádság az Olajfák hegyén, az Utolsó vacsora, Krisztus Pilátus előtt, a Keresztrefeszítés és más bibliai történetek. A szószék 1763-ból való. Az épület megőrizte eredeti középkori jellegét, torony nélküli, különálló haranglábbal. A templom 1702 óta a református egyház tutajdona.