Emlékhelyek a Felvidéken

A barlang mellett fakereszt áll öntöttvas korpusszal, amelyet 1998-ban Dobos Péter plébános hozott ide.

„A lebontott harangtorony előtti részen, a fő téren, homokkő-kereszt áll öntöttvas polikrómozott korpusszal, amelyet Isten dicsőségére állíttattak… Talapzatán nyíllal átlőtt szívet és létrát ábrázoló domborművek vannak.”

A régebbi kőből készült központi temetői keresztet, polikrómozott korpusszal Isten dicsőségére 1918-ban Varga József és családja állította.

A 109-es ház előtt gránitból készült út menti kereszt áll kis öntöttvas korpusszal, amelyet Isten dicsőségére 1956-ban állíttatott Krasznicza János és neje Deák Erzsébet.

1938-ban Szabó Gyula molnár a háza mellett (86-os szám) kőhasábokból egy négyzet alaprajzú útmenti kápolnát épített Lourdes-i kápolna mintájára, annak az emlékére, hogy Szlovákia déli területeit újból Magyarországhoz csatolták. Az objektum homlokzata vörösmárványból készített oszlopfő-fedőlemezzel van befejezve, rajta felirattal: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás”, fölötte pedig kúp alakú bábos mellvéd van. A kápolnában Lourdes-i Szűz...

A templom mellett Lourdes-i barlang látható, a Lourdes-i Szűz Mária és a térdeplő Bernadett szobrával, amelyet 1998-ban kőből épített a dacsókeszi Kosík József.

A szent tiszteletére emelt szobrot 2010-ben állította Ipolynagyfalu népe.

A keresztet Isten dicsőségére állíttatta Oroszlány György s neje Belák Mária, 1991-ben.

A keresztet Isten nagyobb dicsőségére Rados András és Szakmári Erzsébet ajánlották fel, 1893-ban.

A községben szerzett birtokot IV. Tersztyánszky Gáspár (1673-1739), akinek neje Blaskóczy Eszter Zsuzsanna volt, s elsőként költöztek Nagyfaluba. Három fia volt (Sándor, Mihály, Gáspár), akik közül a családot I. Mihály (1700-1774) gyarapította – ő már Nagyfalun született, s neje Brenitzky Anna volt. Az ő fiuk II. Mihály (1753-1825) Koháry grófnál volt hivatalnok, majd Hont megye...