Útmenti keresztek, mindazok a szabadtéri keresztek vagy annak nevezett vallásos jelképek, esetleg szoborcsoportok, amelyeket nem az egyház liturgikus cselekményeinek színterén (templom, kálvária) emeltek. Általában nemcsak útszéleken, hanem nevezetes vagy hangsúlyos helyeken (folyópart, falu széle, a mező, dűlők kezdete, balesetek, katasztrófák színhelye) állnak. Kivitelüket tekintve egyaránt lehetnek vidéki művészek, kőfaragó mesterek, falusi ácsok, faragó specialisták munkái, és öntött, műkő és vaskeresztek is.
Korpuszuk vagy kőből faragott, vagy bádoglemezből kivágott ún. pléh Krisztus, mely szintén jellegzetesen múlt századi népi műfaj. Alapítási motívumuk általában egyéni fogadalom vagy hála, de gyakran szerencsétlenségek színhelyének megörökítése is.