Nt. Pósa Lajos Nemesradnóton született 1865. november 18-án. A község új református templomát 1875-ben kezdték építeni Pethő Dániel lelkész idejében, őt követte Pósa Lajos lelkész, akinek áldozatkész munkájának köszönhetően sikerült az építést befejezni. 1895-ben Varga Lajos építésszel hozzáépítette a templomhoz a tornyot, és 1895. november 10-én sor kerülhetett a templom- s egyben a harangszentelésre.
1901. szeptember 4-én temette Pósa Antal özvegyét Kovács Máriát, Pósa Lajos költő, szerkesztő szeretett édesanyját, oly szívhez szólóan, hogy a költő az Áldja meg az Isten a radnóti papot! című versében meg is örökítette.
Pósa Lajos 50 évig volt a nemesradnóti egyház gondos lelkipásztora, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró is volt. Utolsó éveiben lányához és a szintén lelkész vejéhez, Kovács Bertalanhoz került Simonyiba. 1958. augusztus 3-án hunyt el, ott is van eltemetve. Síremléke a temetőben egy szélvész során összetört. 2014-ben a Pósa Lajos költő, szerkesztő emlékére szervezett rimaszombati konferencián Sebők Valéria, a rendezvény főszervezője gyűjtést hirdetett a Pósa Lajos (1850-1914) költő emlékének őrzéséért is sokat munkálkodó egykori nemesradnóti lelkész sírjának felújítására. A gyűjtést tettek követték, s a Simonyi Református Egyházközség felújította a síremléket, melyet Nt. Gál László lelkész és Bolyán Árpád gondnok lepleztek le. (Pósa Homoly Erzsó szerkesztő gyűjtése nyomán.)