avagy bunraku bábos képzés Kecskés Marika bábszínésszel és Roman Anderle bábtervező- bábkészítővel a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet szervezésében, Dunaszerdahelyen, 2014. szeptember 5-7-én.
Az esős napok, és több mint hat óra buszozás után ragyogó napsütésben értem, ill. értünk egy komáromi kolléganővel Dunaszerdahelyre. Ez a napsütés jel volt az előttünk álló hétvégére… mondhatni beragyogta a napokat, és éjszakákat is. Ha jól számolom, öten voltunk a Dunának erről az oldaláról, és tizenhárman Szlovákiában élő gyermek bábcsoport vezetők.
Talán most elég lenne annyit írni a bábjátékot kicsit is művelőknek, hogy pénteken 17.00-tól szombat 01.30-ig tartott az első nap, és szombat 8.00-tól vasárnap 03.00-ig a második … majd aztán a vasárnap már emberléptékű volt. … ez olyan, hogy teszed a dolgod, alkotsz-alkotsz-alkotsz… és nem tudod abbahagyni, mert nincs fáradtság, és eltűnik az olykor általános fásultság is. (Csak úgy felmerülő kérdés: miért is nem lehet minden munkát alkotó módon végezni? Miért nem inspirációt adnak a munkahelyeken a megkövetelések és a szigorú szabályozások helyett?)
Folyamatában: … első nap baba- és bábanatómia, normál arányok és bábarányok, kis anyagismeret (mit-miből-miért?). Tényleg rövidke, egyáltalán nem száraz ismertető. Aztán egy hosszú-hosszú listából (alapbábok) mindenki kiválasztotta, hogy mit elevenít meg textilből. Miután odaért Marika a felsorolásnál, hogy sárkány… a többit már nem is hallottam, mert SÁÁÁRKÁNY, akartam a sárkányt. Háromfejű sárkányt! (Na jó, szerettem volna hétfejűt is, de se idő… se sárkánytapasztalat…:)
A papírra skiccelt rajzokat, Roman egy-két lendületes vonallal máris élővé, megvalósíthatóvá varázsolta. … és ettől fogva, rajzolás, vágás, varrás, tömés… bontás… vágás, varrás, tömés… bontás…
Aztán eljött a pillanat, amikor ott állt/ült a királyfi, a királylány, a varázsló, a kisbaba, a boszorkány, az ördög, a törpe, az ember, a sárkány, a róka, a kutya… animációra várva. Marika és Roman minden bábbal kapcsolatosan bemutatták a benne rejlő lehetőségeket… addig mi a „szem fennakad, száj kitát és ááááh és óóóóh” fázisban voltunk. 🙂
Köszönet a képzőknek, a szervezőknek, a vendéglátóknak a remek hétvégéért, a tudásért, az alkotásért, … a kedves emberi kapcsolatokért. Azt gondolom ezen a hétvégén festettünk néhány virágot arra a hídra, ami összeköt bennünket, gyermeket a felnőttel, Szlovákiában élő magyart az anyaországban élőkkel. A híd épül, a bábjáték által is, gyertek, és járjatok rajt!
Megjegyzés: Remek volt minden…és szívből köszönöm! .. azt hiszem, elmegyek majd a Duna-menti Tavasz fesztiválra is… 🙂
Takács Éva, Kaposvár
