Szabó Csilla laudációja

Tisztelt versenyzők felkészítők, és minden Duna Menti Tavaszt szerető ember, aki ma délelőtt eljött.

Nekem most feladatom van. Az a feladatom, hogy méltassak egy embert, aki az életmű díjat fogja itt átvenni. Amikor engem erre a megtisztelő feladatra felkértek, arra gondoltam, hogy jó, ezt szivesen teszem meg, hiszen régóta ismerem, szeretem és tisztelem. Aztán rájöttem, hogy ez  egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen az elmúlt bátran mondhatom évtizedek során annyi mindent megéltünk együtt. A mi barátságunk régebben kezdődött, mint ő azt sejti. Gimnazista voltam, a Jókai napokon történt az első találkozás. Csodáltam őt. Aztán eltelt néhány év és először dolgoztunk együtt az első Tompa Mihály Vers és prózamondó versenyen. A verseny végén miután mindenki haza ment, csak szervezők maradtunk, integettünk az utolsó távozó autóbusznyi versenyzőnek és kisérőnek, már tervezte a következőt, a másodikat, a  sokadikat…  országos versenyeket, a Jókai Napokat, és  Duna menti tavaszt is . Szeretettel, elhivatottsággal szervezett, kiméletlen precizitással tartotta kézben az országos rendezvényeket. Rengeteget tanultam tőle. Népművelő, a szó legnemesebb értelmében. Dolgozott a népművelési intézetben, a Csemadok szinházi referenseként, munkatársa volt a TV magyar adásának, és a Csemadok Művelődési Intézetének. 1949-ben született, Runyában, Tornlaján. Kérem a szinpadra a szlovákiai magyar amatőr szinjátszás és előadóművészet nagyasszonyát, Dr Kamenár Horváth Évát.