Csepi Zsuzsa (Csallóköz Kultúrájáért Díj) - 2017
“Égni kell annak, aki gyújtani akar!”– vallja önmagáról Csepi Zsuzsa, akit most itt szíves engedelmükkel köszönteni szeretnék.
Doborgazon született, Dercsikán élt 6 éves koráig, majd a család Keszölcésen telepedett le. Az 1-4. évfolyamot a falu kisiskolájában végezte. A felső tagozatot a nagyszarvai alapiskolában folytatta, ahol – egy nagyszerű tanítói gárda hatására -, már nagy érdeklődést mutatott a magyar irodalom irányában, színjátszó körbe járt, verseket faragott. Mint vallja, kisgyermekkora óta pedagógus szeretett volna lenni, egy igazi falusi tanító, olyan lámpás-féle, mint Gárdonyi Géza regényében. A somorjai gimnázium elvégzése után a lévai óvónőképzőben óvodapedagógiai képesítést nyert, majd később ezt nevelői szakkal is kibővítette.
Nagyszarván kezdett tanítani a napközi otthonban, ahol szinte azonnal elindította a Csibészek gyermek bábcsoport működését. A csoport rögvest országos seregszemlék élvonalába került. Rengeteg díjat gyűjtött be a különféle bábfesztiválokon, neve egykettőre ismert lett a határon túli fesztiválokon is. Keményen fertőzte magát eme csodálatos műfaj vírusával, hosszú évekig rendszeresen részt vett a Csemadok Művelődési Intézete által rendezett képzéseken.
Ő az, aki a bábmozgalom leghűségesebb szolgálója. Több rendezői, nívó, gyerekzsűri díj mellett Bábjátékos-mester díjat is kapott. A mai napig is megszakítás nélkül hódol ennek a csodálatos művészeti ágnak, immár 33 éve. 2011-ben a bábmozgalomban elvégzett munkájáért Életműdíjat kapott.
Eközben, mint három gyermek édesanyja, már nagyszarvai lakos, nagyon komolyan végezte a népművelői munkáját a községben. Hosszú ideig faluja képviselője is volt. Férjével, Csepi Mihállyal, aki hosszú évekig a helyi Csemadok alapszervezet elnöke volt, együtt alakították a kulturális közösségeket, szervezték a falu kulturális életét. (Családi vasárnapok, hagyományok újraélesztése, dőrejárás, kiállítások, ifjúsági programok, művelődési táborok, jelhagyások, emlékművek fűződnek nevükhöz. Férje vezetésével megalakult a népdalkör is.) Elindította a „Deresen derűsen” – nyugdíjasok klubjának mozgalmát. A nagyszarvai kulturális státuszának megszűnése után ismét tanított, ezúttal a felbári alapiskolában, ahol megint bábszínházat hozott létre, és ott – népművelő híján -, szintén kulturális tevékenységbe kezdett a falu lakosaival (nyugdíjasklub, népdalkör, falunap, stb.).
Nyugdíjba vonulása után, szabadon szárnyalhatott minden elképzelése. Dunaszerdahely város felkérésére létrehozta az Aranykert Bábszínházat, 8 pedagógussal. Ez a társulat a mai napig is játszik, őrzi az anyanyelvet, hirdeti a magyar irodalom szépségét, rengeteg kisgyermek örömére. (Tavaly személyesen találkoztak Csukás Istvánnal, mert meghívott vendégek voltak Balatonszárszóra, ahol a szerző darabját mutatták be nagy sikerrel.)
Csepi Zsuzsa továbbképezte magát. Hét évig a Comenius Egyetem szeniorok képzését abszolválta. Pszichológiát tanult, és az idős emberek testi és szellemi erejének kihasználási módszertanát sajátította el. Úgy gondolta, további munkájában ez is nagyban segítheti. Önkéntes vándornépművelő lett. Nagyszarva község Csemadok szervezetének továbbra is segíti munkáját: hagyományőrző családi vasárnapok, ünnepek, fesztiválok szervezésében. (Tavaly a Csibészek bábcsoport megalakulásának 30. évfordulója alkalmából nemzetközi bábfesztivált rendezett, melynek tiszteletére emlékművet is állítottak.) A Vadrózsa népdalkör szervezési dolgait is ő végzi.
S hogy mitől vándornépművelő? Két évvel ezelőtt, Lakszakállason, az ottani népművelővel s a kultúra napszámosaival, létrehozott egy, eddig még hivatalosan be nem jegyzett közösségfejlesztők egyesületét, amely már két konferenciát is megélt. Célja a kisközösségek felélesztése, az alvó falvak kulturális munkájának az újraindítása, tapasztalatcsere, segítségnyújtás, közös találkozás a polgármesterekkel, népművelőkkel, Csemadok elnökökkel. Úgy tűnik, óriási az igény erre a tevékenységre. Ezért felhasználva a magyarországi közösségfejlesztők egyesületében szerzett személyes tapasztalatait (ugyanis több éven keresztül tagja volt ennek az egyesületnek) szívesen segít más falvakban is.
Azt mondja, teljes életet él. Azt mondja, azt csinálja, amit mindig is szeretett volna. Arra büszke, hogy ebben a tevékenységében már a volt tanítványai is segítik. Ég, hogy gyújthasson. Azt vallja, amit Nagy László is vallott: Tenni kell a jót, s akkor lassan végigrezeg a világon.
2017. január., Padány
