Bankó Ibolya 1956-ban született Jánokon. A Szepsi Magyar Tannyelvű Iskola tanulójaként ismerkedett a közösségi kulturális munkával. Osztályában leány tánccsoportot szervezett, vezetett. Hemerka Olga néni tanfolyamain, Kassán ismerkedett meg a néptánccal.Tanulmányit Pozsonyban folytatta, ahol a Szőttes táncosa lett. Quittner János vezetése alatt megismerte a néptánc alapjait és megszerette a néptáncot. Megtanulta a színpadi fegyelmet. Quittner János odafigyelése, tudása, ügyszeretete egy életre meghatározta sorsát. Pozsonyból hazakerülve rendszeresen részt vett a Csemadok KB és a Méry Margit által szervezett néprajzi gyűjtéseken, s elmélyítette tudását a népszokásokról, népdalokról. Együtt dolgozhatott olyan tapasztalt, elismert szakemberekkel, mint Ág Tibor, Szanyi Mária, Jókai Mária, Ádám Lajos, Kóka Rozália. A budapesti Halász Péter ösztönzésére ekkor dolgozta fel Szepsiben a feledésre ítélt mézeskalács mesterséget; erről készült dolgozata megtalálható a Budapesti Néprajzi Múzeum adattárában. Lejegyezte a jánoki kapueresztést. Ez a tavaszi lánytánc, amely csak Jánokon ismert, 1989-ben lejegyezve megjelent Hemerka Olga kiadványában. Szepsiben Illés Sándor koreográfussal és Nyíri Béla zenésszel megalapították a Bódva néptánccsoportot, melynek több éven át táncosa volt. Munkahelyén, a Szepsiben működő Tesla vállalatnál szintén több éven át vezette a Búzavirág lánytánccsoportot. Köteles Erzsébettel, Boda Ferenccel és Weiszer Eszterrel közösen állították össze a Csemadok Járási Dal- és Táncünnepélyek népművészeti műsorait; ilyen a Csereháti új kenyér, a Csereháti lakodalmas. Azzal, hogy a járásban az összes éneklőcsoport egy-egy részfeladatot kapott a közös nagy műsorban, megalapozták a csoportok egészséges fejlődését, és kiküszöbölték a rivalizálást. Ennek eredménye, hogy a Kassai járásban működik még ma is a legtöbb színvonalas éneklőcsoport. Odafigyelő nevelő munkájukkal elérték, hogy a csoportok igényes viseletben, fegyelmezetten jelennek meg a fellépéseken. Szülőfaluja Jánok zsákfalu a magyar határ mellett a Kassa-vidéki járásban, a Bódva völgyében. 1975-től a faluban nincs magyar iskola, ezért is foglalkozik rendszeresen a gyerekekkel. Közösen énekelnek, szavalnak a helyi és a környékbeli rendezvényeken, természetesen magyar nyelven. Jánok község régebben is mindig aktív volt a kultúra területén. Működött itt színjátszó csoport, tánccsoport. Élő hagyomány volt a kapueresztés, betlehemezés, a bálokon járták a magyar kettőst. Az 1960-70-es években lassan elmaradt minden. A betlehemezés is tíz éven át szünetelt. Bankó Ibolya Tobák László segítségével újraélesztette ezt a szép téli szokást, és azóta, 30 éve már, mindig felcsendül a betlehemi ének Jánok faluban. A Karácsony Jánokon című összeállítással nívódíjat kaptak az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon. A faluból harminc embert léptettek fel az előadáson: a női éneklőcsoportot, a gyermekeket, a betlehemezőkből két csoportot, az időseket és a gyerekeket.
Bankó Ibolya több mint húsz éve dolgozik magánvállalkozóként Szlovákiában és Csehországban. A munkatársak szlovákok, csehek, németek és magyarok. Minden nagyobb céges összejövetelre kulturális csoportot hívnak vendégszereplésre. Soknemzetiségű munkatársak előtt is vállalják és elfogadtatják magyarságukat.
