Ádám Lajos, táncos, koreográfus, népművelő, tánc- és illemtanár.

Református lelkészcsaládban nevelkedett négy fiú- és egy lánytestvérével együtt. Már gyermekkorban megismerkedett és megszerette a népzenét, néptáncot, ötévesen az akkor szintén még csak hatéves Éva nővérével Pozsonyban egy országos néptáncversenyen díjnyertesek lettek. A táncok szeretetét édesanyjának is köszönhette, aki amellett, hogy zongorázott, nagyon szépen tácolt, s a kis Lajost tanította a táncok alapjaira. A család egyébként is nagyon muzikális volt: az egyik bátyja hegedült, nővére zongorázott, Lajos pedig gitározott, s ők ketten soha nem hiányozhattak egyetlen ünnepi rendezvény műsorából sem.
Az alapiskola elvégzése után a tornaljai gimnáziumban tanult tovább, ahol nemcsak táncolt, de tánccsoportot is vezetett, sőt ekkor már kapcsolatba került a rimaszombati kultúremberekkel, elsősorban Drobka Gézával, aki különböző rendezvényekbe, előadásokba vonta be, neki köszönhetően indult el Ádám Lajos máig töretlen rimaszombati pályája. A gimnázium befejezése után mezőgazdasági technikumot végzett szintén Tornalján, s utána édesapja kérésére teológiára jelentkezett, ahová ugyan felvették, de végül mégsem kezdte el a tanulmányait, mondván, hogy „ ki látott már táncos papot?!“ A Jednotá-nál kapott állást és távúton végezte el a Zeneművészeti Főiskolát ( 600 jelentkezőből jutott be abba a 190-be, akiket felvettek). A főiskolán társastánc-szakra járt, de mellette egy tanfolyamot is elvégzett, koreográfus lett. Ekkor már a Gömör Néptáncegyüttes táncosa és koreugráfusa is volt. A katonai szolgálat letöltése után, 1962-ben vette át az együttes vezetését, amit aztán 35 éven keresztül rendületlen hittel, odaadással végzett. Ezekben az időkben számos néphagyományt feldolgozott és koreográfiát készített belőlük (Gömöri fonóház, Gömöri esték, Bányásztánc Rozsnyó környékéről, stb.), amit nagy sikerrel mutattak be akár a zselízi, akár a gombaszögi népvűszeti fesztiválokon, melyeknek abban az időben a tánccsoport rendszeres résztvevője volt. Neki köszönhető az is, hogy az utódegyüttes, az Új Gömör Néptánccsoport több év kihagyás után újra megalakult és azóta is sikeresen működik.
Népdalgyűjtőként főleg Gömörben tevékenykedett, de gyűjtött népdalokat és népi szokásokat a Felvidék más tájain is, pl. Bodrogközben, Tardoskedden, Zoboralján, Nagyidán, Királyhelmec és Kassa környékén. Szívesen gondol vissza ezekre a vidám, csodálatos évekre és a kiváló társakra, akikre a mai napig szeretettel emlékezik: Ág Tiborra, Méry Margitra, Németh Imrére.
Népművelőként, de főleg tánc- és illemtanárként az ifjúság nevelésében is kivette részét. Nagyon hozzávetőleges számítás szerint az elmúlt 51 év alatt kb. 30 000 fiatalt vezetett be a társastáncok világába, készítette fel első báljára és ismertette meg velük a visekeldéstan alapszabályait. Ezt a szép és számára üdítő tevékenységet még most, túl a hetvenen is rendszeresen és fáradhatatlanul végzi.