A hazai magyar ismeretterjesztés szép ünnepére került sor december 18-án a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetben Dunaszerdahelyen: Lacza Tihamér A tudomány apostolai című tudománytörténeti munkáját mutatta be Ozogány Ernő, aki kiemelte, hogy a tudásalapú társadalom csak a teljesítményre, az egyén kiemelkedő hozzájárulására építve alakulhat ki.
A hallgatóság megismerkedhetett a szerző csaknem fél évszázados tevékenységével, amely a kutató munkától az irodalmi tevékenységen keresztül az ismeretek átadásáig ível.
Az egykori Hét című kulturális hetilap rovatvezetőjeként már a múlt század hetvenes éveiben maga köré gyűjtötte azokat az alkotókat, akik a későbbi ismeretterjesztő tevékenység magját képezték. Bár a kezdeti időszakban csak a folyóiratokban volt publikációs lehetőség, ez jó alapot biztosított arra, hogy a rendszerváltást követően, amikor az összeomlott könyvpiac alapjain felépült az újfajta támogatási rendszer, a megfelelő szakmai és publicisztikai gyakorlatot szerzett egyéniségek könyv alakban is közölhessék gondolataikat az olvasóval. Ez a lehetőség biztosította Lacza Tihamér és két szerzőtársa számára is A magyar tudomány évszázadai köteteinek, majd a Gondolatokból épült katedrális című tanulmány kötetének megjelenését.
A legutóbbi két évtizedben valamennyien a saját útjukat járták. Ennek jelentős állomása a szerző ezúttal bemutatott munkája, amely több, érdekes sajátosságot is hordoz. A hagyományos lexikonokkal ellentétben nem nevek szerinti sorrendben ismerteti meg a legjelentősebb Felvidéki magyar alkotókat az olvasóval, hanem születésük, működésük vagy elhalálozásuk helyszínét figyelembe véve. Ez a válogatási szempont egyúttal lehetőséget az érintett település történetének, fejlődésének és jelentőségének bemutatására, valamint, hogy milyen mértékben befolyásolta légköre az ott alkotó tudósokat.
A szócikken belül az enciklopédikus módszer érvényesül: időrendi sorrendben bukkannak fel az egyes alkotók.
A bemutatót követő beszélgetés folyamán a szerző elmondta, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie munkája készítése közben, új felismerésekben volt része, amelyek során olyan településnevek is felbukkantak, amelyekről korábban nem lehetett tudni, hogy a magyar tudományossághoz hozzájárultak, ugyancsak felbukkantak a nagyközönség számára eddig ismeretlen, jelentős személyiségek. Külön izgalmas szellemi kaland volt számára, ahogyan az olvasónak is az lesz, hogy miképpen befolyásolta a hely szelleme az egyes alkotó egyéniségek tevékenységét.
Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a tudományosság harmonikusan képes meglenni a művészettel: ahogyan egykor Ady Endre legjobb barátai között tartotta számon Fejér Lipótot, korának legjelentősebb matematikusát, ugyanúgy a bemutatott mű szereplői is kerek egységbe rendeződtek Radnóti Miklós, József Attila, Nagy László és Weöres Sándor megzenésített verseivel, amelyeket az Aranymetszés együttes, a Hodosy Marianna – Gálffy József duó magas művészi színvonalon adott el.
Tekintve, hogy a bmutatott mű – anyagi és kiadói okok miatt – csak az A-tól K-ig terjedő szócikkeket mutatja be, eleve szükségszerű, hogy a zárókötet a jövő évben napvilágot lásson.
A bemutató záró részében a szerző vallott legközelebbi terveiről, amelyek szerint a továbbiakban szükségesnek látja, hogy az egykori szerzőhármas közelmúltbeli közös munkájának, amely Zsinórpadlás néven ez idén a budapesti könyvhétre jelent meg, legyen méltó folytatása. Annál is inkább, mivel a jövő nemzedékek számára sokkal fontosabb, hogy igazi példaképek lebegjenek a szemük előtt, napjaink percemberkéivel, az öt percig tartó hírességekkel szemben.
Ozogány Ernő
