Ebben az évben a Duna Televíziós Díjban a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség részesült. A Magyar Rádió Márványtermében december 21-én megtartott ünnepségen Bencsik János képzőművész bronz Madonna-szobrát és az ehhez társuló egymillió forintos pénzjutalmat Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke Dobos Menyhérttől, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatójától vehette át. A díjátadón megjelent, s laudációt mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
„A Duna Televízió Felvidéken is minden magyar családban népszerű és az információk egyik legfontosabb forrása. A Csemadok a maga szerény eszközeivel évtizedek óta támogatja a magyar közszolgálati csatorna nemes céljait. A jutalom nemcsak a jelenlegi vezetőségnek és tagságnak szól, hanem a 65 éve létező szövetség munkájának is méltó elismerése” – köszönte meg a díjat Bárdos Gyula.
A Duna-díj megalapításával a közmédia megbecsülését kívánja kifejezni mindazoknak, akik támogatásukkal és munkájukkal tevékenyen hozzájárultak a televízió nemzeti és kulturális küldetéséhez. A díjátadás ünnepi időzítése is szimbolikus: a Duna Televízió 1992. karácsonyán, II. János Pál pápa áldásával kezdte meg adását. Az alapítók célja nem vesztett aktualitásából, azt a törekvést folytatja, hogy „égi köldökzsinórként” kösse össze a XX. század első felében egymástól elszakított nemzetrészeket.

Forrás: hirek.sk

Bárdos Gyula: a Duna-díj további áldozatkész munkára és összefogásra sarkallja a Csemadokot

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes laudációja:

A Duna Televízió alapította díjat minden évben, Advent idején adják át az arra érdemes személynek, illetve szervezetnek. A díj a magyarság érdekében végzett munkát ismeri el, a nemzetünk ügyében végzett szolgálatot példaként állítja a világ magyarsága elé.
A díj adományozóinak figyelme tavaly Erdély, idén a Felvidék felé fordult. Elismerésüket egy civil szervezet, az 1949-ben alakított CSEMADOK érdemelte ki.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Lehet, hogy sokan felkapják tekintetüket: csak nem ismerünk el egy a „kommunista időkben” alapított szervezetet? Látnunk kell: egy nevében, tagjaiban, feladataiban az évtizedek során többször változó testületről van szó. Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, ez volt az eredeti név, ami az idők szelével többször változott, most úgy hívják, hogy Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, 17 területi választmány, 420 alapszervezet és megközelítőleg 50.000 fős taglétszámmal. De változatlanul CSEMADOK a neve.
Ez a szervezet fennmaradt, mint a magyarság érdekvédő képviselete. Gondoljunk csak vissza, eltelt 66 év, és a szervezet alapvető feladata nem változott. Mindazonáltal érdemes így hat és fél évtized távlatából a történelmét is felidézni.
1949-ben, az akkor éppen enyhülő nemzetiségi elnyomás idején egyértelműen pártutasításra hozták létre a CSEMADOK-ot azzal a céllal, hogy majd a megalakuló szervezet magyarázza a párt határozatait faluhelyen vagy a nagyobb településeken, a CSEMADOK tagság által a magyaroknak. Ennek ellenére a CSEMADOK elég hamar saját lábra állt, és önálló utat kezdett.
Az 1960-as évek „fénykora” szorosan összefüggött a csehszlovákiai demokratizálódással, amely az 1968. évi változásokat készítette elő: itt is lazultak a kötelékek, és az emberek egyre nyíltabban beszélhettek a különböző problémákról. 1968-ban valóban, majdhogynem cenzúra nélkül el lehetett mondani minden gondolatot. Ezután jöttek a visszarendeződés évei, azok az esztendők, amikor visszatekerték – vagy megpróbálták visszatekerni – az idő kerekét, és ez a további működésre is rányomta a bélyegét. Ekkor került sor a személyes megtorlásokra, a CSEMADOK 1968-ban megválasztott vezetőinek a CSEMADOK-ból való kizárására – kizáratására.
A következő korszak 1969-től kezdődött és 1989-ig tartott. Az egész korszakra a husáki kvázi „konszolidáció”volt jellemző. A szlovák politika a pártfegyelemnek engedelmeskedőket tette meg a CSEMADOK vezetőivé, akik szervilisek voltak a csehszlovák hatalomhoz.
Mégis a párthatalom és bizonyos fokig saját akarata ellenére a CSEMADOK gyűjtőhelye lett a szlovákiai magyar kisebbség problémáinak, amelyekkel foglalkoznia kellett, főként a művelődésügyi kérdésekkel. A panaszokat továbbítania kellett az illetékes szervekhez, ennek következtében a magyar kisebbség szószólójává vált
Az 1989 és 1994 közötti időszakban a megváltozott társadalmi-politikai helyzetben a Szövetség jövőjét sokan abban látták, hogy politikai párttá válik. Mások viszont azt remélték, hogy megmarad civil szervezetként, megint mások pedig azt gondolták, a CSEMADOK létjogosultsága ebben az új helyzetben megszűnt, és ezért meg kell szüntetni. A három kisebbségi magyar politikai párt, illetve mozgalom – a Független Magyar Kezdeményezés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés – különbözőképpen ítélte meg a CSEMADOK érdekképviseleti szerepét. Jórészt ennek köszönhetően szorult háttérbe minden olyan elképzelés, amely a CSEMADOK-nak is politikai szerepet szánt. Így a Szövetség megmaradt szövetségnek.
Beszélnünk kell a CSEMADOK és az MKP viszonyáról. Ez leírható, részben kölcsönös függésként, a szó pozitív értelmében. Olyan összetartozásról beszélhetünk, ahol mindkét szervezetnek szüksége van a másikra. A két szervezet között sokáig – úgy a múltban, mint ma is – jelentős személyi átfedések voltak, vannak.
A CSEMADOK története a kisebbségi magyar sorsnak a tükre, az „ahogy lehet” létnek! A különböző történelmei korokban, különböző lehetőségek között, de mindig a felvidéki magyarság megmaradásának érdekében küzdött. Ars poetica értékű a 2012-es programjuk nyitómondata: „Lehetőséget teremteni a szlovákiai magyar nemzeti közösség tagjainak az önszerveződésre”.