* 1808, Nagymegyer – † 1878. december 3. Nagymegyer / városbíró

1808-ban született Nagymegyeren. Egyenes ágú leszármazottja Nagy Lászlónak Komárom vára vicekapitányának, majd a tatai Vithán vára kapitányának, aki nagymegyeri várjobbágyként az 1600-as évek elején nemesi rangot és kúriát kapott Nagymegyeren. Az utód nélkül maradt Rácz kúriát szerezte meg. Innen ered a család kettős vezetékneve. Nagy Rátz László később elszegényedett, és a kúriát elzálogosította, amit később csak Nagy Rátz József apja, Nagy Rátz Mihály tudott visszaváltani.
Nagy Rátz Mihály nagy gonddal nevelte fiát Józsefet, aki éles eszű, jó testi felépítésű fiatalember volt. Apja Pápán taníttatta, a német nyelv elsajátítására Ausztriába (Swechatba) küldte. Nagymegyeren már 1836-tól fokozatosan különböző tisztségeket töltött be. Kezdetben a nemesi tanács tagja, majd később a nemesség hadnagya volt.
Az 1848/49-es forradalmi időszakban lesz a város jegyzője. Jelentős érdemei voltak abban, hogy 1848. május 6-án kialakult a városban a 183 tagú Nemzetőrség. Ennek rendkívül pontos nyilvántartási jegyzőkönyvét, ”nemzetőrök jegyzőkönyve” c. alatt 1848. október 5-én állította össze, ahol önmagát, mint a Komárom megyei 2. zászlóalj 2. század őrmesterének nevezi. Nemzetőr társaival együtt részt vett a swechati csatában. Ezt követően további szerepéről, életútjáról a forradalom és szabadságharc évei alatt nem rendelkezünk kellő információval. A szabadságharc bukása után, bár személye ellen (az 1848-as évben kifejtett aktivitása miatt) lehettek kifogások, a város jegyzője maradt a hatvanas évekig, amikor a városi elöljárók között mint közgyám szerepelt (1861-es évben). Az osztrák-magyar kiegyezés után lett Nagymegyer városának megválasztott vezetője, bírója. Ebben a tisztségben többször újraválasztották.
Tizenhat évig irányította Nagymegyer közéletét. 1875. december 15-én, amikor véglegesen átadta utódjának a város irányítását, Pogrányi Mihály járási szolgabíró köszönte meg áldozatos közéleti munkáját.
A hatvanas évektől Nagy Rátz József nemcsak Nagymegyer, hanem Komárom megye közéletébe is aktívan bekapcsolódott. Mint megyei bizottmányi tag, szerepet vállalt a vármegye gondjainak megoldásában. Ismert és elismert személy volt az akkori Komárom vármegye területén.
Nagy Rátz József 1827-től gyűjteni kezdte várost érintő történelmi dokumentumokat. Összegyűjtötte Nagymegyert érintő királyi adomány és kiváltságleveleket, valamint a város történtére vonatkozó egyéb dokumentumokat. A gyűjteményt rendszerezte, majd három példányban lemásolta. Mikor ezt a nagy munkát befejezte, ezt írta az összegyűjtött dokumentumok alá, ami életútját, törekvéseit is kifejezi és a mai napig időszerű :
„Az a közösség, amely engedi, hogy múltja, őseinek jó vagy téves cselekedetei homályba vesszenek, önmagát ítéli halálra, de ha a múltbeli emlékeit képes átmenteni a jövő nemzedékei számára, élni fog.”
Életében a fenti gondolatból kiindulva jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a város lakossága megőrizze elődei hagyományait, ismerje nemes cselekedeteiket. 1866-ban az ő kezdeményezésére ünnepelte meg a város, városi kiváltság-levél adományozásának 400. évfordulóját.

1878. december 3-án, életének 70. évében halt meg. A nagymegyeri református temetőben van eltemetve. Sírjánál tartja a Csemadok Nagymegyeri Szervezete minden évben a március 15-i megemlékezést.

Életéhez kapcsolódó települések: Nagymegyer, Pápa, Komárom