Kecskéznyi

A szabadban, rendszerint erdei tisztásokon játsszák. A játékban részt vevő fiúk száma tetszés szerinti. Szükséges kellék egy háromágú fa, melyet „kecskének“ neveznek, és minden játékos számára egy-egy félméteres bot, amellyel majd dobni fognak.
A kellékek beszerzése után a játékpálya kijelölése következik. A földre rajzolnak egy kört, amelyikbe egyikük beleállítja a kecskét. A kört olyanra rajzolják, hogy a kecske éppen csak beleférjen. A körtől kb. fél méterre húznak egy hosszú vonalat, majd ezzel párhuzamosan, a kecskétől kb. 10 méterre még egyet. Mindkét vonal a kecske innenső oldalán van. A kecskétől távolabbi vonal a „dobóvonal“; a játékosok ez elől dobnak.

A játék első mozzanata a „kecskés“ kikeresése. Ez úgy történik, hogy a játékosok felsorakoznak a dobóvonal előtt. Botjuk egyik végét a lábfejükre helyezik, másik végét kezükben tartják, majd hirtelen – lábukkal adva lendületet a dobásnak – a botot előrelendítik. Akinek a botja a dobóvonalhoz legközelebb ér földet, az lesz a kecskés. Akiknek a vonaltól egyforma távolságra esett a botjuk, azok a dobást megismétlik.
A következő dobásokat a játékosok kézzel végzik. Céljuk: botjukkal „ledobnyi“ a kecskét. Sorra dob mindegyik; a sorrend akkor is megmarad, ha néhányan – akiknek nem sikerült a botjukat visszahozniuk – egy időre kimaradnak a dobásból.
A kecskés feladata az, hogy a kecskét minden ledobás után visszaállítsa a helyére. Közben a játékosok befutnak a botjaikért, s akit a kecskés – miután gyorsan felállította a kecskét – megfog, azzal szerepet cserél. A kecskés a kecske előtti vonalon nem léphet át. Hasonlóképpen a játékosok is csak egy meghatározott területen (rendszerint az erdőtisztás területén) mozoghatnak; aki a kijelölt térséget elhagyja, az átveszi a kecskés szerepét. Ha a visszafelé futó játékosok valamelyike a közben már felállított kecskét botjával véletlenül leüti, vagy futás közben feldönti, ugyanúgy kecskésnek marad bent.
A játék befejeztével a gyerekek nem beszélnek győztesről; általában azzal dicsekszenek, hogy ért ennyiszer meg ennyiszer dobtam le a kecskét, vagy pedig hogy nem voltam kecskés.

Tallós, 1968 / Kohúth István (14)