Tetszés szerinti számban játsszák, fiúk, tányok együtt is. Körbe állnak, egy játékos a kör közepén. A kör forogni kezd, énekelnek:

Hajlik a meggyfa, nagy az árnyéka,
Alatta vagyon barna menyecske,
Akit szeretsz, kapd el!
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édes kedvesem.
Járjad, járjad, jó katona,
Hadd vígadjon ez az utca,
Szállj ki már!

A „kapd el!“-nél a középen álló játékos a körben állók egyikét elkapja, és a kör közepén táncra perdül vele. Keresztezett kézfogással, derekukat hátradöntve gyorsan körbe forognak. Közben a többiek fotytatják az éneket. Az ének végén a táncba hívó beáll a körgyűrűbe, a másik pedig középen marad.
A játék a leírt módon ismétlődik.

Farkasd, 1971 / Pál Józsefné (38)

VÁLTOZAT:

ÉRIK A MEGGYFA

Fiúk, lányok együtt is szokták játszani, tetszés szerinti páros számban. A körben állók valakit a kör közepére küldenek, ők pedig egymás kezét fogva körbejárva énekelnek:

Érik a meggyfa, hajlik az ága,
Alatta ül egy szőke kislányka,
Kapd be, szívem, kabd be,
Akit szeretsz, kapd be!
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édes kedvesem,
Hollórica, hollórica,
Csak a szívem szomorítja,
Állj ki hát, te kisleány!

Az „Akit szeretsz, kapd be!“ sor után a kör megáll, s az éneket a középen álló játékos egyedül folytatja. Két kezét előrenyújtja, s mutatóujjait le s fel mozgatva mutogat a körben állókra, míg végül is az „Ez az én édes kedvesem“-nél rámutat arra, akit táncba hív.
Ezután a többiek is párosával táncra perdülnek, és közösen dalolják végig az éneket.
Ismétléskor az marad középen, akit előzőleg a középen álló játékos párként választott.

Pered, 1972 / Mészáros Erzsébet (13)