1. Sëj, a básti magas torony, jaj de messzire ellátszik,
Tetejébe, ja négy sarkába négy szál rozmaring lehajlik,
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Lëhajtom a bús fejem a rózsám ölelő karjába.

2. Este van má’, késő este, kilencet ütött az óra,
Ez a kislány, barna kislány mégse jön el a fonóba,
Vagy hargszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret,
Így hát kedves kisangyalom tiltva vagyok én tetőled.