A magyar szórvány napján

Fotó: Gyökeres György

Gyurcsó István: A KÖLTŐ KÉRDEZ

A vers kelt-e visszhangot e tájban?
Talál fülekre a kiáltott szó?
Vagy csak tovaszáll e sík határban,
mint olyan, mi csak pusztába való?

Ha visszhangra talál, adja tovább
a szív a szót: az anyanyelv fáján
ne legyünk megült sas, ki ostobább,
mintsem repülne hírrel a szárnyán!

Itt élünk az Aranykert közepén,
hol szeles a táj; nagy a léghuzat.
Vannak itt még, kik szívük közegén
átlényegítnek igét: szavakat?

Továbbadják a szót – ha még értik –,
hogy más is értse? – fiak, unokák!
Bennük élünk, ha ők óvják, féltik
összedőléstől nyelvünk templomát.

Az unokák! S az ő unokáik…
Rejtett ligetek gyöngyvirágai.
Csírázó magok, s ha tavaszodik,
ők az anyanyelv zöld kalászai.

A nagyszülőktől hallgatnak mesét:
– Erős Jánost és Tündér Ilonát?
Vagy kik forgattak kardot, kelevézt:
róluk mit tudnak majd az unokák?

Hogy mi végre vagyunk e földön itt?
Nem csupáncsak, hogy kenyérrel éljünk.
Kelták, avarok, hunok fészkeit
rakjuk tovább, ahogy körülnézünk.

S hogy génjeinkben kiket hordozunk?
– A „kukkók” félelmét?, akaratát? –
Unokáinknak fészket ott rakunk,
hol ősünk; teremtve otthont, hazát.

E táj vezére, Lél, a nádvilág
közé ütött le sátorcöveket.
Túzokkal szomszédolt, s a Duna-ág
száz bogán át gázolt, költöztetett.

Egy-egy zsombék: telephely. Lemaradt,
megült itt-ott egy maroknyi magyar.
Sámánok, költők szóltak, s megmaradt:
él, aki holnap is élni akar.

A vers kelt-e visszhangot e tájon?
Állnak fényben beton- s vaspaloták.
Az ember győzött a nádvilágon,
s énekli már a holnap himnuszát:

de az a dal, a sámánok dala
a szülőföldről, megmaradásról
hallatszik még – tán az éj madara
rikoltja szét a ritkuló fákról…

Magunktól féljünk, ha félünk, tunya,
rest fülünktől, mi gyakran félrehall.
Ha zene szól: duda, síp, furulya,
leszóljuk süketen: csak gyermekdal!

„Síppal, dobbal, nádi hegedűvel!”
A vers e tájon visszhangra talál,
ha szétkiáltjuk anyánk nyelvével,
hogy élünk! Hess, hát, botfülű halál!

– A költő kérdez: s hogy ki válaszol?
Nem tudhatja. A csallóközi szél,
ki falut, várost végigaraszol,
hallgassa ő, ki hogy dalol, beszél.

Rövid Url
ID85293
Módosítás dátuma2016. november 15.

Legfissebb bejegyzések

Az Andante Kórus megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szervezett kórustalálkozó
Tarczy Lajos Alapiskola ünnepsége
10 éves a Felvidéki Magyar Értéktár Bizottság – Egy évtized a szülőföld értékeiért
Elhunyt Dráfi Mátyás
Berecz András „ Fel a medvére, a fa nem játék! “ című önálló estje
Hungarikum vetélkedő

Eseménynaptár

Események naptár

hétfő
kedd
szerda
csütörtök
péntek
szombat
vasárnap
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
1 esemény,
57. Kazinczy Napok Kassán
2 esemény,
1 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
1 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,
0 esemény,