Szójátékok, mondókák

Ha valaki valamiben az utolsó:

Borzasztó, én vagyok az utolsó!

Taksony, 1970 / Jurás Erzsébet (13)

Ugrándozó gyerekeket látva:

Peregnek a falevelek,
Ugrándoznak a gyerekek.

Pered, 1972 / Flaska József (62)

Ha valakinek parancsoltak valamit, és a parancsot nem hajtotta végre, ezt mondják:

Parancsolj kutyánok,
Kutya a macskánok,
Macska a farkánok,
Tedd meg magad!

Tallós, 1968 / Ágh Emma (14)

Kéményseprőt látva:

Kéménysöprőt látok,
Szerencsét talállok.

Farkasd, 1971 / Kocsis Mária (14)

Ha pénzt találnak, fölveszik a földről, megköpdösik, és ezt mondják:

Apád, anyád idegyűjön!

Tallós, 1975 / Egri László (43)

Az alábbi mondóka abból az időből való, amikor még a vászonlepedőket és zsákokat szövőszéken otthon szőtték az asszonyok. A versike első és második sorát a vetélő egyik oldalról a másikra, majd újra ez előbbi oldalra való átcsúsztatásakor mondták, a befejező sort pedig akkor, amikor lábukkal működésbe hozták a szövőszéket. A munkafolyamat három mozzanatának ismétlődésével a versikét is többször ismételgették:

Egy krajcár innej,
Egy krajcár onnaj,
Lesz, lesz, lesz!

Tallós, 1975 / Kaprinay Károly (69)