1. A temető mély sáncába,
Ott sírdogál három árva magába,
– Kelj fel, kelj fel, édësanyám,
Nincs ki gondot visel rejám.

2. – Nem kelhetëk, nem kelhetëk,
Mer’ mély sírba temetettëk el engëm,
Van már néktek mostohátok,
Aki gondot visel rátok.

3. A mostoha csak mostoha,
Nem igazi édësanya, de soha,
Mikor a hajam fésüli,
Arcom pirosra kivérzi,
Mikor az asztalt teríti,
Három árvát kikergeti.