1. A fényës nap immár lënyugodott,
A föld színë sötétbë maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

2. Mindën állat mëgy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra,
De én, Uram, úgy mëgyëk ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.

3. Noha most erős és friss vagyok,
De magamnak több napot nem hagyok,
Azt gondolom, minden nap utolsó,
Ez éjszaka kellhet a koporsó.

4. Midőn ágynak adom a testëmët,
Dëszka közé zárom életëmët,
Hosszas álom érheti szememët,
A kakasszó hozhatja végemët.

5. Vessünk számot hát édes Istenem,
Hogy tégedet ne kölljön fétenem,
Hogy lehessen bátrabban szólani,
Midőn meg kell teelőtted állni.

6. Szined előtt minden nap elesem,
De te lettél atyádnál kezesem,
Ha megölsz is, mindig benned bízom,
Szent véredre futok, ha szomjazok.

7. Napkelettől egész napnyugtáig,
Benned bíztam és sok évfáradtig.
De megbocsáss, mert szívemből szánom,
Könnyek miatt nincs szemembe álom.

8. Az ágyamba zokogva költözöm,
Vánkusomat könnyekkel öntözöm,
Ha megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt meg bántásodra.

9. Ne szólíts ki Uram készületlen,
Vezess első, az enyhítő helyre,
Hogy juthassak a mennyei jussra,
Úgy bocsáss el engem a nagy útra.