Mária ott kért vóna szállást, hogy az a rokona, nohát odamegyen. No, de úgy mondta a kovács, hogy az én szép szobáim mind el van foglalva.

1. – Ám de a kovácsnak egy
Vak kezetlen lánya,
Máriának mondta,
Mënj az istállóba.

No oszt akkor elmënt Mária, ott mëgszülte a fiát, mikor:

2. – A kovácsnak vak lánya
Rólad gondoskodik,
Jól tudom magamról,
Ápolás jól ësik.

Mikor Mária mëgszülte a fiát, Mária mondta nëki:

3. – Hajolj lë të lejány,
Vëdd fël gyermëkëmët,
(Nëm tudom, hogy van…)

No aztán nëm akart a jány lëhajolni, azt monda, hogy:

4. – Lëhajolnék, jaj, dë
Fájdalom, nëm látok,
Nincs kezëm, magzatod
Fëlvënni nëm tudom.

5. Lëhajolt a leány,
Kinyíltak szëmei,
Kinyíltak karjai,
Jézuskát öleli.

Oszt amikor visszamënt, mondta az apjának:

6. – Látod édësapám,
Të nagy gazdag kovács,
A szűz Máriának
Mért nëm adtá szállást?

7. – Jaj, ha tudtam volna
A legszëbb szobámba
Adtam volna szállást,
Nëki a számára.

Ennyit tudok belőle, így fejből…