1. Piros pántlikás a babám köténye,
Mëgismerni, kinek van szeretője,
Nekëm is van Kökényszëmű galambom,
Megölelëm akkor, mikor akarom.

2. Megölelëm, mert szeretëm igazán,
Csókjaidat nemtom elfeledni már,
Közel van már, az én időm letelik,
Már az elválásom is közeledik.

3. Vannak még a faluba szép lëányok,
A legényëk mégse igën találnak,
Nem a szépet, nem a valót kerësik,
Gazdagságért, még, ha vak is, elvëszik.