Hótól fehér a martosi temető
1. Hótól fehér a martosi temető,
Egy sem igaz a legelső szerető,
Más ujjamra fordítom a gyűrűmet,
Elhagyom a legelső szeretőmet.
2. A búzában konkojvirág, jaj, de sok,
Énrám az én rózsám mëgharagudott,
Talán azér’ haragudott meg énrám,
Hogy egy picit szëbbet látott nálomnál.
3. Kiskertëmet kanálisviz hasítja,
A szivemët barna legíny búsitja,
Akkor lesz még a szivem fájdalmának,
Hogyha mënye leszëk rózsám anyádnak.
