Esik eső, szép csëndësën csëpërëg,
Némët János a csárdába kësërëg.
— Kocsmárosné bort hozzon az asztalra,
Lëgszëbb lányát állitsa ki sztrázsára.

– Édësanyám én a sztrázsán nëm állok,
Mër már jönnek amonnét a zsandárok.
Némët János nëm vëttë ezt tréfára,
Fëlugrott a dërës lova hátára.

Dërës lova ël is vittë mësszirë,
Egészen a Bakony erdő szélérë.
Lova lába mëgbotlott ëgy fënyőbë,
Ott fogták ël Némët Jánost örökrë.

Mëgüzenëm én a feleségëmnëk,
Gondját viseljë a négy gyermëkëmnëk.
Sëm csikósnak, sëm gujásnak në adja,
Mër ott csak a bëtyárságot tanulja.