A megszólaló halott (Harangoznak délre)
Harangoznak délre,
Fél tizenkettőre,
Hóhér mondja: Bogár Imre
Álljon föl a székre!
Fölállott a székre,
Föltekint az égre.
– Jaj, Istenëm, de sok rablás,
Most jut az eszëmbe.
– Megöltem egy huszárt,
Szép szürke lováért,
Beledobtam a Tiszába,
Harminc forintjáért.
Tisza be nëm vëtte,
Partjára kitëtte,
Arra mënt egy halászlegény,
Hálójóba tëtte.
Arra mënt az anyja,
Kelti, de nem hallja:
– Kelj föl fiam, kedves fiam,
Borulj a vállamra.
– Nem këlhetëk én fel,
Mert mëg vagyok halva,
Sárgaréz sarkantyús csizmám,
Lábamra van fagyva.
Arra mënt az apja,
Kelti de nem hallja:
– Kelj föl fiam, kedves fiam,
Borulj a vállamra.
– Nem këlhetëk én fel,
Mert mëgvagyok halva.
Szép fekete göndör hajam,
Vállamra van fagyva.
Arra mënt galambja,
Kelti, ő mëghallja:
– Kelj föl babám, kedves babám,
Borulj a vállamra.
– Fölkëlhetëk én már,
Nem vagyok mëghalva,
A szerelëm, hű szerelëm,
Keblëm föltartotta.
Hibát talált?
Üzenőfal