Hajnallik, hajnallik,
De nëm jól hajnallik,
A zsírëji határ felől,
Nëm jó hír hallatszik.

Megöltek ëgy legényt,
Tíz-húsz forintjájér,
Bevetëtték a Tiszába,
Két szürke lovájér.

Tisza bë nëm vëtte,
Partjára kitëtte,
Arra mënt egy halászlegény,
Hálójába vëtte.

Odamënt az apja,
Keltyi, dë nëm hallja:
– Kelj föl fijam, ídës fijam,
Gyerë vélem haza.

Oda mëgy az anyja,
Keltyi, dë nëm hallja:
Kelj föl, fijam, ídës fijam,
Gyerë vélem haza.

Odamëgy babája,
Keltyi, azt már hallja:
Kelj föl rózsám, ídës rózsám,
Borulj a vállamra.

– Meg húzatod-ë majd,
A hármas harangot?
– Mëghúzatom, ídës rózsám,
Akár harminchatot.

– Mëgsiratsz-ë engëm,
Apád, anyád előtt?
– Mëgsiratlak, ídës rózsám,
Egész világ előtt.

– Csináltatsz-ë nékem,
Gyivófa koporsót?
– Csináltatok, ídës rózsám,
Márványkő koporsót.