Sír ëgy árva, kint a temetőbe,
Térdepelve, zokog keservébe.
Meghalt neki már az édesanyja,
Nincsen aki gondot visel rája.
Imádkozik, éppen éjféltájba,
Szűz Mária leszállott hozzája.
Adott neki mënnyei virágot,
Így szólt: Fiam, në sirasd anyádot.
Imádkozik és ujra följajdul,
Sűrű könnye anyja sírjára hull.
– Kelj fel, kelj fel, kedves édesanyám,
Nincsen aki gondot viselne rám.
Imádkozik éppen éjféltájba,
Szűz Mária így szólott hozzája:
– Në sírj fiam, lëszëk majd én anyád,
Szűz Mária gondot visël majd rád.
