* Munkács, 1895 – † Budapest, 1959. nov. 30. / politikus, újságíró, lapszerkesztő
Munkácson érettségizett, 1913-tól az Eötvös-kollégium tagjaként matematika–fizika szakot tanult a bp.-i egyetemen, de tanulmányait 1915 márc.-ban katonai behívás miatt meg kellett szakítania. A háború végéig az orosz fronton harcolt. 1919-től Munkácson bekapcsolódott a szervezkedő kisebbségi pol. életbe, s a magyar ellenzéki pártok szolgálatában a Kárpáti Futár és a Munkács c. rövid életű lapokat szerkesztette. Tartósabb életű lapja az Őslakó volt, melyet 1926- ban alapított s kezdettől végig egyedül írt. Címoldalán az elnevezés mellett ez az apróbetűs szöveg volt olvasható: „Az Őslakó Podk. Rus magyarajkú őslakossága jogainak, érdekeinek harcosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallásos érzését. Hirdeti a nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályok közötti megértés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomottaknak és igazságtalanságot szenvedők jajjainak”. Kisebbségi „vétóiért” a lapot gyakran elkobozták, szerkesztőjét pedig néhányszor letartóztatták. 1935-től a kárpátaljai tartománygyűlés képviselője volt. Az országrész 1939-es magyar megszállása után tanügyi tanácsossá nevezték ki, s a Magyar Élet Pártjának képviselője lett. A nyilas uralom idején visszavonult a pol. élettől. A deportálások idején zsidó származású feleségét meg tudta menteni, de a rokonságot elhurcolták. 1944 őszén az oroszok elől Bp.-re menekült. 1946-ban a hírhedt Andrássy út 60-ban rendőrségi kihallgatáson esett át. Az 50-es években már tartósan beteg volt, s halotti jelentését előre megfogalmazva halt meg. Búcsúsoraiban menekülése idejére is célzott: „Életem munkarésze egy régi, őszi alkonyba hajló délutánon tulajdonképpen már befejeződött. ”
T. L.
