Szabó Károly

* Pozsony, 1917. jan. 1. – † Budapest, 1988. júl. 28. / történész

Po.-ban és Szegeden jogot végzett, 1940 és 1944 között megyei tisztviselő volt Érsekújvárott. 1947-től a po.-i Magyar Meghatalmazott Hivatala vezető tisztviselője volt, s 1949 szept.-ben utolsóként hagyva el állomáshelyét Mo.-ra költözött. A városi falemezgyárban, majd a faipari kutatóintézetben dolgozott, s a szarufejtés lineáris programozásáról írt kandidátusi disszertációt. Később a soproni egyetem üzemtani tanszékén tanítva címzetes egyetemi tanár lett. 1979. évi nyugdíjazása után – Berecz Kálmán és Szőke István közreműködésével – feldolgozta a csehszlovák–magyar lakosságcsere történetét. A mű szerepelt az Akadémiai Kiadó tervében, kiadása azonban elmaradt.

Művek: A csehszlovák–magyar lakosságcsere története, kz., MTA kézirattára, Bp.

Irodalom: A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945–1949, vál., az utószót írta Molnár Imre és Tóth László, Bp. 1990.

T. L.